Mellékhatásvadászat

A gyógyszerekhez mellékelt tájékoztatók megbízhatóak, de elolvassuk-e a néha füzetnyi leírást?

„Felduzzadt az arcom, vörös lett, mint a paprika…mint egy malac, úgy néztem ki" – alkotott hasonlatokat egy hallgató, ecsetelve, milyen mellékhatásokat okozott neki egy gyógyszer. Nemcsak elvörösödni lehet az orvosságtól: sárgaság miatt vittek kórházba egy másik beteget, igaz , két hét múlva teljes gyógyultsággal engedték haza.

Nagy szerencse, hogy a zebra és a közlekedési lámpa nem gyógyszer. Mert ha ki lenne írva a sarokra, hogy hány embert ütöttek ott el zöld fénynél, akkor senki nem merne átmenni. A szakember ezzel a példázattal érzékeltette azt, hogy egy-egy gyógyszer esetleges rossz mellékhatása nem feltétlenül ok arra, hogy az adott orvosságot kivonjuk a forgalomból. Mégis elgondolkoztató, egy adott patikaszer 61 mellékhatást sorol: életveszélyes májzsugorodást is...

Szepezdi Zsuzsa, a Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója és Komáromi Zoltán háziorvos többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyógyszerhasználat tekintetében a betegek ne éljenek a „barkácsolás" gyakorlatával, mert ez könnyen gyomorperforációhoz vezethet. Csak orvos képes mérlegelni, milyen mellékhatásokkal jár egy gyógyszer szedése, érdemes-e a kockázatot vállalni még akkor is, ha bizonyos mellékhatás ezerből egyszer mutatkozik.

„E törvény célja (…) megteremteni annak feltételeit, hogy minden beteg megőrizhesse emberi méltóságát és önazonosságát, önrendelkezési és minden egyéb joga csorbítatlan maradjon" – szól az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. E paragrafus fölveti: a vakoknak is elolvasható tájékozatót kell-e készíteniük a gyógyszerforgalmazóknak? Működnek civil szervezetek, amelyek ezt szorgalmazzák. A szakember szerint ezt a követelményt „csak indokoltság esetén" kell teljesíteni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság azonban nem feltétlenül elégedett a mai gyakorlattal.