Skizofrénia-gén – rákmegelőző hatással?

Paradoxon, de ebben a pszichiátriai kórképben gyakoribb a rákhalál.

Lehetséges, hogy mindazok, akiknek örökítőanyagában jelen van egy bizonyos, skizofréniára hajlamosító gén specifikus formája, védettséget élveznek a rák egyes típusaival szemben – állapítják meg új tanulmányukban a Feinstein Institute for Medical Research kutatói.

Az úgynevezett „MET" proto-onkogén különböző rosszindulatú daganatos kórképekben aktiválódik, s nemrégiben kiderítették: köze lehet az autizmushoz és az idegrendszer fejlődéséhez is. Katherine E. Burdock (PhD) és kollégái ezért döntöttek úgy, hogy nagy páciensmintán megvizsgálják a MET és a skizofrénia közti kapcsolatot. Egy efféle reláció megmagyarázhatja azokat a családkutatásokon alapuló megállapításokat, melyek szerint ha valaki a skizofréniában való megbetegedés fokozott kockázatával jön a világra, kevésbé van kitéve annak, hogy valamelyik ráktípus is megbetegíti.

Az American Journal of Psychiatryban közreadott tanulmányukban dr. Burdock és munkatársai 173 beteg és 137 egészséges személy vizsgálati adatainak felhasználásával 21 olyan esetet elemeznek, amelyben [valamilyen] összefüggés volt a MET egynukleotidos polimorfizmusa és a hasadásos elmezavar közt. Megállapították, hogy a MET több változata is befolyásolta a skizofrénia kockázatát, illetve az általános kognitív képességeket. A szerzők egy másik, 107 beteg és 112 egészséges alanyból álló mintán is reprodukálni tudták eredményeiket. „Megállapításaink tovább bővítik és árnyalják az ismereteket, melyek szerint létezik egy érdekes összefüggés a rákkal kapcsolatos gének és a skizofréniára való fogékonyság közt" – írják a kutatók.

Továbbra sem világos azonban, hogy vajon a gén miféle mechanizmus révén növeli úgy a pszichiátriai kórkép kockázatát, hogy közben védelmet nyújt egyes rákfajták ellen – jóllehet, némiképp megvilágítja a problémát a MET-nek az autizmusban játszott szerepe.
Tudott dolog, hogy a MET-tumorok kialakulása idején aktív (fokozott aktivitást mutat), és növelheti a a rákos sejtek sokszorozódásának, illetve más szövetekbe való infiltrációjának valószínűségét.
A MET normál aktiválódása létfontosságú a neuronok növekedésében, s abban, hogy megfelelően pozícionálják magukat az agykéregben. Úgy tűnik, autizmusban az agy fejlődése során a MET csökkent aktivitása strukturális és funkcionális eltéréseket idéz elő, amelyek a rendellenes állapot fokozott kockázatát okozzák. A Feinstein Intézet kutatói feltételezik, hogy ugyanez a kockázatnövelő mechanizmus áll a génnek a skizofrénia kialakulásában játszott esetleges szerepe mögött.

Mindennek látszólag ellene mond, hogy egy másik, tavalyi vizsgálat szerint a skizofrének körében nagyobb a rákhalálozás aránya, mint a népesség átlagában. A Cancer című szaklap tavaly augusztusában ismertette Frédéric Limosin professzor (Reimsi Egyetem) és csapata metaanalízisét, amelynek éppen ez a fő tanulsága. Figyelemreméltó azonban, hogy a francia tudós nem genetikai, hanem statisztikai kutatást végzett, azaz feltételezhető, hogy az általa vizsgált halálesetek számát a skizofrénia nem első sorban mint biológiai, hanem mint „szociológiai" tünetegyüttes befolyásolta.

Erre vall, hogy a skizofrének fokozott rákhalálozási arányai párhuzamot mutatnak öngyilkossági rátáikkal. Egyszerű példán illusztrálva: súlyos kognitív problémáktól szenvedő betegek kisebb valószínűséggel észlelik, tudatosítják, illetve érvényesítik életükben annak a tanulságait, hogy „a dohányzás káros az egészségre", így valószínűsíthető, hogy közülük többen halnak majd meg tüdőrákban, mint az átlag populációban.

További vizsgálódást érdemelne, miért kiemelkedően magas az emlőrákos megbetegedéseinek aránya a skizofrének közt: itt sem zárható ki, hogy akik nincsenek megbízható kapcsolatban a valósággal, nem képesek vagy nem hajlandók élni a prevenció és terápia valamennyi lehetőségével. E szempontból előremutató vállalkozás, hogy világszerte mindinkább terjed a pszichiátriai betegek intézményes – többek közt például onkológiai – szűrése.
Limosin maga is rámutat, hogy további vizsgálatok során tisztázni kellene, milyen típusú tumorok milyen arányban fordulnak elő a skizofrén populációban, ami az oki vizsgálat fontosságát érzékelteti.

(Forrás: ScienceDaily, Cancer)