Széles arcvonalon a szklerózis multiplex ellen | Weborvos

Fontos neuro-farmakológiai újdonságokat jelentettek be egy seattle-i konferencián.

A Washington állam beli Seattle-ben megtartotta évi rendes összejövetelét az Amerikai Neurológiai Akadémia. A rendezvényen ígéretes eredményekről számolt be a Merck KgaA, amely bejelentette, hogy orális rákgyógyszere, a cladribine alkalmazható a szklerózis multiplex kezelésére. Meggyőző adatokat közölt a Novartis és a Pfizer is, előbbi egy MS-terápiával, utóbbi egy idegi fájdalmakat csillapító szerrel kapcsolatban. A Boehringer Ingelheim ugyancsak kutatások eredményeiről számolt be, amelyeket a Parkinson-kórral és a nyugtalan láb tünetcsoporttal kapcsolatban végzett. A Biogen Idec Avonex-tesztek (a CHAMPIONS vizsgálat) újabb adatait ismertette.

A német Merck KgaA által közölt információk szerint a cladribine jelentősen csökkentette a szklerózis-visszaesések számát, mérsékelte a fizikai hanyatlást és az agykárosodásokat, jelentősen növelte ezen kívül azoknak a javuló-romló SM-ben szenvedő pácienseknek az arányát, akiknél nem jelentkeztek újabb relapszusok.

A cladribine lehet az első nem-injektálandó SM-gyógyszer

A piacra kerülve ez a szer lehet az első, amelyet nem injekció formájában kell a beteg szervezetébe juttatni. A Merck reméli, hogy még az év vége előtt be tudja adni az engedélykérelmet a járulékos indikációra.

A vizsgálatok során mindkét cladribine-tesztcsoport tagjai a projiciált évi (:annualizált) relapszus-arány szignifikáns visszaesését mutatták a placebóhoz képest. A kisebb dózissal kezelt betegek körében a placebót kapókhoz képest 58 százalékkal kevesebb (annualizált) relapszust regisztrálták. (A csoporton belüli arány 0,14 és 0,33 volt; p<0,001 mellett.) A nagyobb dózissal kezelteknél a csökkenés 55 százalékkal haladta meg a placebó-kontrollcsoportnál észleltet (0,15 vs 0,33; p<0,001).

A visszaesés-mentes betegek aránya szignifikánsan magasabb volt a cladribine-nel kezelt csoportokban, mint a placebó-ágakon. A vizsgálat két éves periódusa során az alacsony dózisú csoport tagjainak 80, a magas dózisúénak 79 százaléka nem produkált visszaesést; ez az arány a placebó-ágon csak 61 százalék volt (0,14 vs 0,33; p<0,001, mindkét dóziscsoportban). Ebből következően a cladribine-nek kezelt betegek körében a visszaesés relatív kockázata megközelítőleg a fele volt a placebócsoportnál regisztráltnak.

Az vizsgálat két esztendejében e hatóanyaggal való kezelés több, mint 30 százalékkal mérsékelte a fizikai hanyatlást (p=0,018 az alacsony, ill. p=0,026 a magas dózisnál).

A cég szerint a negatív mellékhatások gyakorisága általában mindkét csoportban megfelelt a placebó-csoportnál tapasztalt értéknek. A leggyakoribb ilyenek a fejfájás, az orr- és garathurut, a felsőlégúti fertőzések és a hányinger voltak.

A hatóanyag hatásmechanizmusából kiindulva a kutatók számítottak lymphopeniára (alacsony vér-limfocita-számra), s ez jóval gyakoribb is volt a cladribine-csoportokban, mint a placebó-ágon (alacsony dózis: 22%; magas dózis: 31%; placebó: 2%).
A páciensek fertőzéseinek általános aránya és gyakorisága mindkét ágon hasonlónak bizonyult. A Merck szerével kezeltek 2,3 százaléka fertőződött Herpes zosterrel, a fertőzések a bőrre lokalizálódtak, és megfelelő terápiára adekvát módon reagáltak.

A cladribine-nel kezelt betegek körében a vizsgálat időtartama alatt négy rosszindulatú daganatos megbetegedés fordult elő (0 fázisú méhnyakrák, melanóma, petefészek- és hasnyálmirigyrák), egy páciensnél pedig, aki hat hónappal a vizsgálat befejeződése után esett teherbe, a 14 héten choriocarcinomát (rosszindulatú üszögterhességet) diagnosztizáltak. Az észlelt daganatok különböző szervrendszerekben, izoláltan jelentek meg.

A Merck jelezte, hogy jelenleg is folytat cladribine-vizsgálatokat, amelyek nagyobb betegpopulációkról és hosszabb terápiás időtartamokról szolgáltatnak majd adatokat, tehát az onkológiai biztonságot illetően is „perdöntőbb" információkat nyújtanak.

A Novartis SM-szere a betegek 80 százalékánál blokkolja a visszaeséseket

Új III fázisú vizsgálati eredmények szerint a svájci gyógyszeripari nagyvállalat, a Novartis FTY720-as vegyülete (fingolimod), egy vizsgálati szakban lévő, javuló-romló multiplex szklerózis elleni orális készítmény betegek 80-83 százalékánál egy éves visszaesés-mentes időszakot eredményezett – ellentétben a bevált standard terápiának számító béta-1a interferonnal, ahol ez a ráta csak 69 százalék volt (p<0,001).

A szakmai találkozón ismertették egy II fázisú open-label (nyílt: a kísérletezők és az alanyok is be vannak avatva) kiterjesztett vizsgálat eredményeit is. Ezek arra mutatnak, hogy az alacsony visszaesési ráták az FTY720-assaé való kezelés négy éve után sem változnak – ahogyan a harmadik és negyedik év közti biztonsági profil sem módosult lényegesen.

Korábbi kutatások azt mutatták, hogy az FTY720-ast általában jól tolerálta azoknak a betegeknek a 87 százaléka, akik korábban már részt vettek a szerrel végzett „TRANSFORMS" terápia-tesztben. Egy beteg azonban, aki – az adatok decemberi, előzetes nyilvánosságra hozatala után – abbahagyta a vegyület szedését, belehalt romló neurológiai állapotával összefüggő tüdőgyulladásába. A ok pontosan nincs tisztázva, biztos azonban, hogy a vírusteszt negatív lett, és nem bizonyítottak progresszív multifokális leukoencefalopátiát sem. Ezt a súlyos agyi infekciót szokás összefüggésbe hozni különböző terápiákkal, a cég azonban az FTY720-as ilyetén szerepét sem megerősíteni, sem kizárni nem tudja.

Lyrica: mintha elvágták volna?

A globális piacvezető Pfizer Lyricájával (hatóanyag: pregabalin) kezelt, poszttraumatikus környéki idegfájdalmaktól szenvedő betegek panaszai szignifikánsan enyhültek a placebót kapó kontrollcsoport tagjainak fájdalmaihoz képest – derült ki a neurológus-találkozón bemutatott új adatokból.

A többcentrumú, kettős vak, placebóval kontrollált teszt végére a Lyricával kezelt betegek 11 pontos skálán mért fájdalomszintje 0,62 ponttal volt alacsonyabb azokénál, akiknek hatóanyag nélküli készítményeket adtak. Az alvásban is kevésbé zavarta őket a fájdalom: az állapotukat e tekintetben jellemző (saját beszámolóik alapján egy hetes időszakra kikalkulált) mutató a kezdeti 4,1-ről 2,73-RA esett vissza. Ehhez képest a placebó-csoportnál a kezdeti 4,8-es érték alig – 4,13-ra – változott. A valódi gyógyszert kapó páciensek közül szignifikánsan több (64 százalékuk) állította, hogy „jobban érzi magát", mint a kontrollcsoport tagjai, akiknél ez az arány 41 százalék volt.

„A vizsgálat megállapításai jó hírt jelentenek a sok-sok ember számára, akiknek napjai ebben a fájdalmas és rengeteg energiát felemésztő, bénító állapotban telnek" – nyilatkozta a Pharma Marketletternek Robert van Seventher, a holland Amphia kórház orvosa. „A poszttraumatikus környéki neuropátiás fájdalom kezelése történelmi léptékben is kihívást jelent, az tehát, hogy ezek szerint az adatok szerint a pregabalin alkalmas a betegek fájdalmainak csillapítására, bíztató."

Elnyújtott hatású Sifrol: a Boehringer Ingelheim reménysége

A Boehringer Ingelheim most először közölt adatokat annak a két kettős-vak kísérletnek az eredményeiből, melyek során az elnyújtott hatású, naponta egyszer beveendő postpartum - szülés utáni – antidepresszáns hatásos, biztonságos és tolerálható voltát vizsgálták.

Az egyik kísérletben az elnyújtott hatású pramipexole hatásosságát, biztonságosságát és tolerabilitását a gyorsan felszívódó változathoz és placebóhoz képest figyelték olyan pácienseknél, akiknek korai postpartum depresszióját (PD-jét) maximum 33 héten átkezelték. A megerősítő statisztikai elemzés, amelyet a 18. héten végeztek, demonstrálta, hogy az elnyújtott hatású gyógyszer jobb a placebónál, és ugyanakkora napi adagban hasonlóan hatásos, mint a gyorsan felszívódó variáns. Egy deskriptív statisztikai analízis kimutatta, hogy 33 heti kezelés után a hatás tartósan fennmarad – amihez viszont 18 heti terápia egyik szerrel sem volt elegendő. A placebót kapó csoport állapota a 18 és 33 hét közt rosszabbodott.

A másik kísérletet ugyancsak korai szülés utáni depresszióban szenvedő pácienseken végezték, megállapítandó, hogy mennyiben befolyásolja a biztonságot, a hatásosságot és a tolerabilitást, ha egyik napról a másikra átállítják őket a gyors felszívódású prampiexole-ról a lassan felszívódóra.

Az előrehaladott szülés utáni depresszióban szenvedő páciens-csoportokkal végzett vizsgálatok eredményeit ez év második felében ismertetik majd; a cég szerint számítani lehet rá, hogy ezek is a napi egy tartós, elnyújtott hatású Mirapexin/Sifrol (pramipexole) alkalmazása mellett szólnak majd. Az új receptúrájú gyógyszert jelenleg az Egyesült Állomok beli és európai regulációs hatóságok vizsgálják.

Sifrol: a PD-n kívül motoros tünetek ellen is

Egy másik vizsgálat szerint a gyógyszer nemcsak a PD szimptómáit enyhíti, hanem motoros tünetek esetében is alkalmazható. A nagy populáción végzett prospektív, kettős-vak, placebóval kontrollált kísérletben nem-ergot dopamin-agonista hatását hasonlítottak össze placebóéval olyan PD-pácienseknél, akik mutattak depressziós tüneteket, motoros funkcióik azonban stabilak voltak.
Az eredmény megerősíti olyan, korábbi vizsgálatok megállapításait, melyek során a pramipexole az SSRI-kéhez hasonló hatást fejtett ki PD-vel összefüggő depresszív tünetekben szenvedőknél.
A Boehringer Ingelheim újabb adatokat közölt a nyugtalan láb szindróma kezelésével kapcsolatban is – ezek szerint az e tünetcsoportot mutató, Sifrollal illetve placebóval kezel betegeknél az augmentáció* nem különbözött lényegesen. (Augmentáció: ha napközben a mozgás-késztetés és a motoros nyugtalanság korábban kezdődik, mint a terápiát megelőzően, és a test más részeire, elsősorban a karokra, esetleg a törzsre is kiterjed, intenzitása is növekszik – a ford.)

A német gyógyszergyártó közölte, hogy a szakmai tanácskozáson ismertetett vizsgálat hosszú távon is bizonyította a pramipexole tartós hatását. A terápiára adott pozitív reakció e randomizált, placebóval kontrollált, kettős-vak kísérlet során sokkal gyakoribb volt pramipexole, mint placebó alkalmazásakor.

Avonex: korai terápia után hosszú távon hatásos

Az amerikai székhelyű Biogen Idec ugyancsak kedvező fejleményekről számolt be: sikeresnek tűnik a CHAMPS-vizsgálat nyomdokain haladó nyílt CHAMPIONS-vizsgálat, amelynek során a cég által gyártott Avonexet (interferon béta-1a) korai szklerózis multiplex kórképben alkalmazták.

A tíz évig tartó követéses CHAMPIONS megmutatta, hogy azoknak a betegeknek, akiket közvetlenül első epizódjuk után e készítménnyel kezdenek kezelni, szignifikánsan kisebb valószínűséggel kaptak második rohamot, mint azok, akiknek terápiáját csak bizonyos késedelemmel kezdik meg.

Mint kiderült, a klinikailag izolált SM megállapítását követően azonnal kezelésbe vett betegek közül 40 százalékkal kevesebben kerülnek klinikailag egyértelmű multiplex szklerotikus állapotba, mint azok, akiknél a diagnózis után átlagosan 30 hónappal kezdődik a terápia. Az Avonex-páciensek 91 százaléka 10 év után is 4-esnél kisebb értékkel jellemezhető a fizikai korlátozottsági (EDDS) skálán; 80 százalékuknál ez az érték kevesebb mint 3, az annualizált visszaesési ráta pedig akár 10 éve kezelteknél is csak 0,25 volt, azaz mindössze minden negyedik évre jutott egy-egy relapszus.

Thornsten Eickenholst, a cég globális orvosi ügyeiért felelős alelnöke mindezt így kommentálta a Pharma Marketletternek: „A CHAMPIONS kiegészíti a hosszú távú követéses vizsgálatok során szerzett adatokat, és alátámasztja, hogy a terápiát ajánlatos korán megkezdeni, azután pedig kitartani az Avonex mellett.