A haldoklástól mindannyian ugyanúgy félünk | Weborvos

Kiszolgáltatottság, mások terhére lenni, a betegséggel járó fájdalom - emiatt aggódunk.

- A hospice ellátásról még mindig sok a tévhit, sok család utasítja el a segítséget azzal, hogy most még bírjuk, majd akkor jelentkezünk, amikor már nem megy - mondta Muszbek Katalin, a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója. Pedig a hospice lényege nem a haldoklás kísérése, hanem a halál előtti élet megkönnyítése, és ebben szakképzett gondozók, gyógytornászok, dietetikusok, házhoz kijáró orvosok segítenek. Közreműködésükkel a gyógyíthatatlan beteg életminősége javul, kedve jobb lesz, megható pillanatoknak lehet részese azáltal, hogy az állapota lehetővé teszi, még valamit aktívan csinálhasson, valamilyen élethelyzetben tevékenyen részt vehessen.

Ám a hospice ellátást még mindig "csupán" a lakosság 53 százaléka ismeri. Azért van idézőjelben a "csupán", hiszen 1999-ben, amikor megalakult a Magyar Hospice Alapítvány, a tevékenység ismertsége nulla százalék volt, tehát a változás óriási.

Most, az alapítvány 20. születésnapja alkalmából a Tárkit felkérve 1000 fős, reprezentatív közvélemény-kutatást tartottak, melyből a szakértők szerint számos érdekes következtetést lehet levonni. A magyar családok 46 százalékában fordult már elő gyógyíthatatlan betegség, tehát a társadalom közel fele érintett ebben a témában. A megkérdezettek kétharmada otthon szeretne meghalni, és tíz emberből nyolc vállalná, hogy ha anyagi helyzete, életkörülménye ezt engedné, akkor otthon ápolná haldokló családtagját.

- Ám az igazság az, hogy ehhez képest csupán a haldoklók 15-20 százaléka marad otthonában utolsó heteiben - mutatott rá az alapítvány igazgatója. A többi beteg egészségügyi intézményben hal meg, általában olyan helyen, amely nem alkalmas valódi hospice- és palliatív ellátásra.

A felmérés adatait elemezve kiderült, hogy az emberek 82 százalékát az nyomasztja leginkább, hogy a halál elválasztja a szeretteitől, 69 százalékuk attól tart, hogy mások terhére lesz betegsége esetén. A megkérdezettek 64 százaléka a kiszolgáltatottságtól fél, 62 százalékuk pedig a betegséggel járó fájdalomtól. A sajnálkozástól, sajnálattól is sokan tartanak: a felmérésben választ adók 49 százaléka említette meg ezt.
Amerikában is hasonló kérdések feltevésével végeztek közvélemény kutatást, és a kapott eredmények nagyon hasonlóak.

Egy kérdéssel volt több az amerikai kutatás, mégpedig ezzel: "Szeretné-e tudni, hogy haldoklik, hogy el tudjon búcsúzni a szeretteitől?" A válasz elég egyöntetű volt: a megkérdezettek 82 százaléka felelt igennel. Muszbek Katalin nagyon sajnálta, hogy a magyar kutatásból kimaradt ez a kérdés, de reméli, hogy esetleg később választ kaphatnak erre is.

A sajtótájékoztatón ismét elhangzott, hogy az otthoni hospice-ápolás még mindig kevéssé ismert. Az ilyen szolgáltatást nyújtóknak lenne szabad kapacitása, ám a háziorvosok, szakorvosok feltehetőleg nem ismerik eléggé ezt az ellátást, így nem ajánlják fel a betegeik hozzátartozóinak, pedig a segítségnyújtás ingyenes.

- Nagy kár, hogy Magyarországon az egyetemi orvosképzésnek nem része a hospice- és palliatív ellátásról való tanulás, az egyetemi intézményekben nincs hospice-részleg, ahol a hallgatók megismerhetnék ezt az ellátási formát - mondta a szakember, hozzátéve, hogy amikor a beteg aktív kezelése véget ér, mert nem gyógyítható, akkor gyakran még hónapok vannak az életéből, tehát fontos lenne, hogy a jelenlegi és leendő orvosok tisztában legyenek a lehetőségekkel.

A hospice-szolgálat vállalt feladatai közé tartozik a család segítése, tehermentesítése, a beteg "mobilizálásának" segítése, életminőséget javító terápiák alkalmazása - ilyenkor az orvosok, nővérek, gyógytornászok házhoz mennek. Van bennfekvő ellátás is: a Budapesti Hospice Ház 10 ágyon fogad olyan haldoklókat, akiknek kezelése otthonukban nem oldható meg, mert például gyógyszeres terápiát kell beállítani, vagy a hozzátartozók merülnek ki az állandó ápolástól, szolgálattól. Az orvosokból, pszichológusokból, nővérekből és önkéntesekből álló hospice-team által végzett ápolás egyénre szabott és térítésmentes.

Ahogy az igazgató fogalmazott, büszkék arra, ha egy haldokló fájdalmát a 10-es skálán jelölt 10-es értékből 2-es vagy 3-as értékre tudják mérsékelni, és a beteget újra mosolyogni látják.
- Statisztikailag általában a halál előtti 6 hónapban veszik igénybe a hospice-ellátást, de van olyan páciensünk, aki már 2 éve "van benn a rendszerben" - fogalmazott Muszbek Katalin.

Az alapítvány 20 éves születésnapján tudományos konferenciát és work-shopot tart, melyre 10 országból 80 szakember és tanulni vágyó érkezett.

- A magyar hospice ellátást Közép-Kelet-Európában példaértékűnek és követendőnek tartják - mondta Kathy Foley, a Nemzetközi Hospice Palliatív Egyesület korábbi elnöke, a pénteken kezdődő rendezvény egyik fő vendége, előadója, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy mint a világ számos fejlett országában, itt is egyre öregszik a társadalom, így egyre nagyobb lesz az igény a halált megelőző méltóságteljes életre.

- Ne kezeljük tehát tabuként a haldoklást, beszéljünk róla és tudatosítsuk, hogy lehetséges az utolsó hónapokban is megfelelő életminőségben élni - tették hozzá a szakemberek.
Magyarországon egyébként körülbelül 200 hospice-ellátásra szakosodott kórházi ágyon fogadják a rászorulókat, illetve 52 otthonápoló szervezet nyújt segítséget - legnagyobb férőszámmal Észak-Alföldön és a Dunántúlon.

Régebben volt gyermek-hospice ellátás a Bethesda Kórházban 10 ágyon, képzett szakemberekkel, ám ez a hely bezárt, mivel haldokló gyermekük ellátásának nem ezt a formáját választották a szülők. Jelenleg a Magyar Hospice Alapítványtól független módon Pécsett működik a Dóri-ház, ám az alapítvány szeretné, ha idén náluk is megteremtődnének a haldokló gyermekek otthoni ellátásának feltételei.

Az alapítvány jubileumi évének négy fővédnöke Göncz Árpádné, Mádl Dalma, Sólyom Erzsébet és Schmittné Makray Katalin.