A kasszáknál a lét lehet a tét

Az önkéntes pénztári adókedvezmény megvonása léket ütne az időskori előtakarékosságon is.

A megkérdezett cégek közölték, adókedvezmény megvonása esetén "visszabruttósítanák" a cafeteriában korábban adott juttatásokat. Ez azt jelenti, hogy annak a munkavállalónak, aki korábban 20 ezer forintot kapott ilyen formában, 12 ezer forinttal csökkenne a jövedelme (bérként összesen mintegy 8 ezer forintra számíthatna a 20 ezer forint után). A jelen helyzetben ez önmagában is elég jelentős feszültségeket okozna, de az intézkedés össztársadalmi hatása még ennél is károsabb lehet.

Az üdülési csekknek a hazai idegenforgalmat és az étkezési utalványoknak a vendéglátást és kereskedelmet érintő jótékony hatásáról eddig elég sok szó esett. Az önkéntes pénztárak körül azonban eddig csak nagyon kevesen hallatták a hangjukat. Alighanem azért, mert annyira abszurdnak tartják az elképzelést annak igencsak negatív következményei miatt.

Az időskori előtakarékosság biztosan léket kapna. A csökkenő jövedelmek mellett aligha jönne meg a korábbinál jobban a tagok önkéntes spórolási kedve, de egy ilyen drasztikus szűkítés a más takarékossági formákba vetett bizalmat is megingathatná. Az egészségpénztárak szolgáltatási kiadásaiból jól látszik, hogy ez a juttatási forma mennyire járul hozzá a lakosság egészségi állapotának javításához. Kiesése nyilvánvalóan az állami tb kiadásait növelné (hogy a magyarok várható életkorának a nyugat-európai átlaghoz mért további romlásáról - mint nem számszerűsíthető hatásról - ne is beszéljünk). Mindez pedig még mindig nem minden.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakba tavaly az első három negyedévben közel 45 milliárd forintot fizettek be a munkáltatók, az egészségpénztárakba ugyanekkor ilyen módon 27,6 milliárd folyt be. A kasszák mindkét típusánál jelentős arányt képviselnek a munkáltatói befizetések. Ezek megszűnése igen kellemetlenül - bár nyilvánvalóan nem egyformán - érintené a kasszákat. A nyugdíjpénztárak alaposan karcsúsodva, de azért valószínűleg túlélhetnének egy ilyen változást. Feltéve persze, ha a tagok a megingott bizalom miatt nem vennék ki tömegesen (akár adóval növelten is) a pénzüket. Az egészségpénztárak azonban biztosan lehúzhatnák a rolót. Ennél a pénztártípusnál a tagok gyorsan likvidálhatják a számlájukon levő pénzt. Új befizetések pedig nagyobb mennyiségben aligha érkeznének. Ezzel kapcsolatban nem árt elgondolkodni azon, hogy miközben az egészségpénztárak vagyona az előző év harmadik negyedévének végén 44,2 milliárd forintra rúgott, a likviditási alapban mindössze 365,4 millió forint volt. A pénztárak így könnyen likviditási gondokkal szembesülhetnének. Gond esetén pedig gyorsan kiderülne, hogy a tulajdonosi formának mégis van jelentősége. A pénztárak ugyanis önkormányzati elven működnek, tulajdonosaik így maguk a tagok. Nem lehet tehát arra számítani, hogy például a pénzügyi intézmények (amelyeknek nevét viselik a pénztárak) a zsebükbe nyúlnak, hogy áthidalják a nehézségeket - amelyek ráadásul a kormányzat eredeti terveinek megvalósulása esetén nem is csupán átmenetiek lennének.