A mintaprogram sikerült, hogyan tovább? | Weborvos

Több száz projektből egyetlen foglalkozik a pszichiátriai problémákkal küzdők munkaerőpiaci reintegrációjával.

A modern módszereknek és eszközöknek hála, ma már a pszichiátriai betegségek kezelésének végső célja nem a tünetek csillapítása vagy megszüntetése, hanem az érintett betegek teljes életbe történő visszavezetése. A sikeres visszailleszkedés egyik kulcsa a visszatérés a munka világába.

Az Európai Uniós támogatással megvalósult Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet is támogatta, a munkaerőpiacra történő belépés segítségével, például a megváltozott munkaképességűek körében is. A program keretében megvalósuló több száz projekt közül azonban mindösszesen egyetlen egy foglalkozik pszichiátriai problémákkal küzdő hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiaci és társadalmi (re)integrációjának elősegítésével - számoltak be eredményeikről ma az ebben a programban dolgozók.

A pályázat a Psychoeducatio - Léleknevelés Alapítvány, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház és Rendelőintézet, valamint a LUX-TEX Rehabilitációs Foglalkoztató Kft. együttműködésében valósult meg. A képzés és a foglalkoztatás helyszíne a Szent János Kórház XIX-es épületének alagsorában, a foglalkoztató partner önerejéből felújított üzemhelyiség. A kitűzött cél 10 fő ECDL végzettséget adó számítógép-kezelő és 9 fő OKJ-s végzettségű női ruha készítő szakember munkaerő piaci elhelyezkedése és re-integrációja.

A munkaprogram 2006 augusztusában kezdődött: a résztvevők kiválasztása során a szervezők 200 levelet küldtek ki a budapesti és környező szociális és egészségügyi intézményekhez, Pszichiátriai Gondozókhoz, a Szt. János Kórház volt pácienseihez.

70 rövid interjú és személyes kapcsolatfelvétel segítségével választottak ki először harminc jelentkezőt, majd közülük pszichológiai és szociális mélyinterjú, valamint pszichiátriai vizsgálat segítségével állították össze a 19 fős csoportot. A mentális betegségben szenvedőkre jellemző nagyobb lemorzsolódás miatt egy „holdudvart" is kialakítottak, akik folyamatos pszichológiai és szociális támogatásban részesültek.

E munka során a résztvevő szakemberek új komplex szakértői minősítési és egyéni szükségfeltáró vizsgálati rendszer építettek ki, így a programban alkalmazott új szakmai módszer: a neurogkognitív képességek felmérése és az új, funkcionális besorolási rendszer országosan is alkalmazható lehet a csökkent munkaképességű személyek rehabilitálhatóságának felmérésében. Az új módszer fontos eleme, hogy segítségével a meglévő képességekre építhetünk, összhangban az újonnan elfogadott rehabilitációs törvénnyel.

A képzés során egyszerre zajlott az elméleti és gyakorlati oktatás-foglalkoztatás, valamint a pszichológiai és szociális segítségnyújtás, az egyéni fejlesztési tervek megvalósításával. A gyakorlati foglakoztatást – folyamatos pszichoszociális támogatás mellett – a Lux-tex szakemberei végezték. Az első szakasz sikeres ECDL illetve OKJ vizsgával zárult. A 19 főből mindösszesen egyetlen ember nem tudott levizsgázni, 9-9 fő szerzett ECDL és felső-női ruha készítői OKJ-s képesítést.

A projekt utolsó, talán a legnehezebb 6 hónapos része a munkaerő piaci re-integráció volt. Ennek során a szervezők együttműködési megállapodást kötöttek a Regionális Munkaügyi Központtal a foglalkoztatást igénylők regisztrációja és a munkahelykeresésre. Sajnos az agilisabb, saját maguk jelentkező, munkát kereső csoporttagokat több helyről elküldték, mondván „rokkantosítottak", milyen munkát és regisztrációt akarnak?
Mindazonáltal az úttörő jellegű projekt számos szakmai tanulsággal szolgált. Ezek közül a legfontosabb a célcsoport speciális voltának és a program kiírásának értelmezése közötti összhang megteremtése volt, mivel az egyik részvételi feltétel – az iskolai végzettség – komoly mentális betegségben szenvedők esetében korántsem függ össze a valódi képességekkel, készségekkel.

A jövőre nézve a szervezők feltétlenül javasolják, hogy a projektek kiírásánál vegyék figyelembe a mentális betegséggel élők szempontjait, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy a védett munkahelyek értékes lehetőséget jelenthetnek a mentális betegséggel élők társadalmi re-integrációjában, így az ilyen típusú programokat „sokszorosítani" lenne szükséges.