Ápolás Németországban - Kitehetnék a MEGTELT táblát | Weborvos

A magyar idősotthonokban szokásos "beköltözési díj" a DSG intézményeiben ismeretlen.

Az MTI berlini irodájától alig egy kilométerre, Spandau kerület és Falkensee község határán két évvel ezelőtt gyommal benőtt üres telek ásítozott. Ma négyemeletes modern ház áll itt, Pflegewohnstift Falkensee felirattal a homlokzatán. Az épületben 82 egyágyas és 16 kétágyas szobában idős emberek élnek, lelkiismeretes ápolók felügyelete alatt. A kapu fölé akár a MEGTELT táblát is kitehetnék.

Mint Günther Weiss, a falkenseei otthont létrehozó Deutsche Seniorenstift Gesellschaft (DSG) sajtófelelőse az MTI tudósítójának kérdésére elmondta, a lakók a bentlakásért meghatározott térítési díjat fizetnek. Ennek összege - az idős személy egészségi és fizikai állapotától függően - négy fokozatban havi 1120 és 1340 euró között mozog. A tényleges díj ennél magasabb, ám a különbséget az ápolási biztosítópénztár állja. A magyar idősotthonokban szokásos "beköltözési díj" a DSG intézményeiben ismeretlen.

A havi díj ellenében az otthon szállást, teljes ellátást, fűtést, áramszolgáltatást, takarítást, mosást és ápolást-gondozást biztosít a lakóknak. Minden szobában van rádió- és tv-készülék, telefon, segélyhívó berendezés. A DSG előírása szerint egy-egy otthonban a bentlakók számának kétharmadát teszi ki az ápoló személyzet létszáma. Ez Falkenseeben 74 főt jelent; ennek a fele szakképzett ápoló, a másik fele pedig kisegítő személy. - Orvosokat a ház nem foglalkoztat, minden bentlakó a saját háziorvosával áll kapcsolatban, őt hívja ki, ha szükségét érzi - közölte Weiss.

Stabil foglalkoztatási fogódzó

Idős, magukat ellátni képtelen emberek gondozásával, ápolásával ma több ember keresi a kenyerét Németországban, mint az autóiparban. Az errefelé "ápolási szakmának" nevezett ágazatban jelenleg 885 ezren dolgoznak, a gépkocsiiparban viszont csak 710 ezren.

A fejlett országok társadalmainak velejárója, hogy folyamatosan emelkedik a várható élettartam: az emberek egyre tovább élnek. Ez egyrészt örvendetes, másrészt viszont az öregek egészsége egy bizonyos kor fölött meglehetősen törékeny. Egyre több gyógyszert kell szedniük, különböző betegségekkel küszködnek, mígnem egyszer elérkezik az a stádium, amikor képtelenek ellátni magukat.

Szakértők két csoportra osztják a nyugdíjas korosztályt. Az elsőbe a 60 és 80 év közötti "fiatal öregek" tartoznak, akik testileg és szellemileg egyaránt jó kondícióban vannak, és képesek a napjukat aktív programokkal, elfoglaltsággal kitölteni.

A másik csoportba a 80 év fölöttieket sorolják a szakemberek. Ebben a kategóriában gyakori betegség a csontritkulás, különböző szívproblémák, veseelégtelenség, demencia (időskori elbutulás). Az ilyen emberek nagy része - Németországban jelenleg 2,25 millió idős lakos - állandó ápolásra, felügyeletre szorul. Kétharmadukat otthon, saját lakásában gondozzák erre szakosodott ápoló(nő)k.

Az előrejelzések szerint 2050-ig négymillióra fog növekedni az önmagukat ellátni képtelen idősek száma. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyre több ápolóra, ápolónőre lesz szükség. A Darmstadti Egyetem gazdaságkutató intézete által készített tanulmány szerint az ápolási ágazat "válság idején is stabil foglalkoztatási fogódzót jelent, mivel nem függ a konjunkturális helyzettől, és - főleg vidéken - fontos gazdasági tényezőt képez".

Szakemberek a fenti körülmény dacára borúsan látják a jövőt, elsősorban az ápolásra szoruló emberek jövőjét. Ha az ápolási szakmában dolgozók javadalmazása nem lesz vonzóbb, akkor létszámuk nem lesz képes lépést tartani a rászorulók számának növekedésével. 2020-ban a szükséges létszámnál akár 300 ezer ápolóval kevesebben dolgozhatnak az ágazatban - hangzott el nyár elején a figyelmeztetés.

Külföldi gondozók legalizálása

Alkalmasint ennek hatására született meg az a kormányzati döntés, amelynek értelmében az ápolási szakma dolgozói számára bevezették a szakszervezetek és baloldali pártok által régóta követelt minimálbért. Ennek értelmében augusztus 1. óta a nyugati tartományokban óránként 8,50, a keletiekben 7,50 eurónál kevesebbet nem lehet fizetni idős, magatehetetlen emberek gondozóinak.

Az otthoni ápolást német gondozókkal eddig is csak kevés család tudta megfizetni. A helyi szolgáltatók a napi 16 órás ellátásért havi 7000 eurót kérnek - ezt a gazdag Németországban is csak igen kevesen engedhetik meg maguknak. A többség számára a megoldás: lengyel, szlovák, cseh ápolónők felfogadása. Ők - például a lengyel Barbara, akivel a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung munkatársa beszélgetett Soestban - a fenti összeg töredékéért végzik fárasztó, kemény és felelősségteljes munkájukat. Barbara havi bruttó 1333 (nettó 905) euróért ápolja a 85 éves Ingridet, és még így is háromszor annyit keres, mint ha ugyanezt Lengyelországban csinálná.

Korábban a kelet-európai ápolókat többnyire feketén foglalkoztatták a német családok. A paderborni Caritas illetékeseinek jutott elsőként az eszükbe, hogy legalizálni kellene a külföldi gondozók alkalmazását. A gondolatot tett követte, tavaly megállapodás született a paderborni és a lengyel Caritas között. Ennek értelmében lengyel ápolók legálisan, a nürnbergi munkaügyi hivatal közvetítésével vállalhatnak gondozást német családoknál. Munkaadójuk az ápolásra szoruló idős ember, bérezésük alapja a tartományi (ebben az esetben az észak-rajna-vesztfáliai) kollektív szerződés. Ezért a bérért persze németek nem vállalják a munkát, emiatt van szükség Barbarára és a többiekre.

A paderborni példa alapján a német kormány úgy határozott, hogy 2011 májusától kezdve az egész országban lehetővé teszi kelet-európai ápolók legális foglalkoztatását.