Asztmás hegymászók hódítják meg a Pamír csúcsát

Légúti betegségben szenvedő európai asztmás sportolók először kísérelnek meg feljutni a Lenin-csúcsra.

A korábbi évekhez hasonlóan idén is olyan uticél felé indul a magyar asztmás hegymászók csoportja, ahol asztmás sportoló még soha nem járt! A fiatal hegymászók idén a Pamír harmadik legmagasabb hegycsúcsát, a 7.134 méter magas Lenin-csúcsot szeretnék meghódítani. Zempléni Szabolcs és Zempléni Balázs egy tapasztalt vezető segítségével július 17-én indul az embert próbáló útra.

Az öttagú expedíciónak a két középsúlyos asztmás fiatal mellett két egészséges hegymászó és Katona László vezető a tagja. Az asztmás sportolók, Szabolcs és Balázs már jártak a Mont Blanc tetején, 2006-ban az olasz oldalról, míg 2008-ban a francia oldalról mászták meg a csúcsot. Az idei expedíció azért is egyedülálló, mert légúti betegségben szenvedő európai asztmás sportolók először kísérelnek meg feljutni a Lenin-csúcsra. Ezt a csúcsot az „elérhető 7.000-esnek" hívják hegymászó körökben, így a fiúk magától értetődően választották következő lépcsőfoknak a meghódítandó csúcsok sorában.

Az önkormányzati és gyógyszergyári támogatással megvalósuló túrára való felkészülés során a két fiatal fokozatosan szoktatta hozzá szervezetét a megerőltetéshez. Eleinte gyakrabban, de rövidebb ideig végeztek testmozgást, ám végül eljutottak arra a szintre, ahol már nincs észlelhető különbség közöttük és egy nem asztmás hegymászó között. Mászás közben is jellemző, hogy felfelé haladva egy ideig romlik az asztmások teljesítménye, ám amint a tüdejük megszokja a terhelést, azonos szinten kezd teljesíteni az egészségesekkel.

A fiúkat egy tüdőgyógyász az út előtt rendszeresen vizsgálja, az előírás szerinti asztmagyógyszereiket pedig vinniük kell magukkal. A mai modern asztmagyógyszereknek köszönhetően a betegség szinten tartható és a gyógyszerek megfelelő alkalmazása mellett folyamatosan kontrollálható. Mivel az expedíció másik fontos célja, hogy a csapat tagjai megfigyelhessék, miként viselkedik a betegség ilyen magasságokban, a hegymászók naponta kétszer véroxigén és csúcsáramlás mérést végeznek magukon. A mérési eredményeken alapuló feltételezések kiindulópontot adhatnak egy szélesebb körű kutatáshoz.