Beszélgetős terápiával az alvászavar ellen | Weborvos

Az inszomnia rendkívül gyakori jelenség, amely depressziót, valamint magas vérnyomást is okozhat.

Hatékonyabb beszélgetős terápia révén megtanítani az inszomniásokat arra, hogy miként aludjanak el, mint a folyamatos altatószedés, ami függőségi kockázatokat is rejt magában - derül ki egy frissen közzétett tanulmányból.

A 160 krónikus alvászavarban szenvedő részvételével végzett kutatás során a kanadai Québec Laval Egyetemének kutatói a beszélgetős terápia hatásait a népszerű, zolpidemet tartalmazó Ambien nevű gyógyszerrel hasonlították össze.

Az inszomnia rendkívül gyakori jelenség, amely depressziót, valamint magas vérnyomást is okozhat - olvasható a Journal of the American Medical Association nevű tudományos folyóiratban.

A hathetes vizsgálat során a heti rendszerességgel megtartott csoportos terápia és az éjszakai gyógyszerek is egyaránt beváltak, hozzásegítve ezzel a betegek mintegy hatvan százalékát a gyorsabb elalváshoz és a hosszabban tartó alvásidőhöz - írta Charles Morin, a kutatók egyike. A kutatást követő hathónapos időszakban azonban a terápiát választó alanyok jobban aludtak azoknál a társaiknál, akiknek továbbra is a gyógyszeres kezelést ajánlották fel - tette hozzá a szakember.

"Hosszú távon a legjobb eredményeket a kombinált terápiában részesülő betegeknél érték el, őket a kizárólag a beszélgetős terápiát választók követték. Noha a mostani eredmények ígéretesek, jelenleg nem áll rendelkezésre olyan kezelés, amely minden álmatlanságban szenvedő beteg számára beválna" - jegyezte meg Morin.

A zolpidem hatóanyagot tartalmazó szerek használata rövid távon ajánlott. A szer mellékhatásaként reggeli álmosság, és akár a lassan végbemenő elalvás esetén jelentkező hallucináció is felléphet. Emellett a gyógyszerfüggőség kialakulása sem ritka, de alvajárásról és mértéktelen habzsolásról, valamint alvás közbeni beszédről is érkeztek beszámolók.

Az alvászavar ellen a féléves időszakban a kéthavonta megtartott egyéni terápiás találkozások voltak, ahol a betegek beszámolhattak azokról az okokról, amelyek miatt nem tudnak aludni.

A terápiára vonatkozó utasítások értelmében a betegek csak ágyban aludhattak, hogy elkerüljék az olvasást, a tévénézést, vagy azt hogy az ágyban fekve aggodalmaskodással töltsék az időt. A kutatásban résztvevőknek amennyiben nem tudtak elaludni 20 perc múltán fel kellett kelniük, és csak akkor feküdhettek vissza, ha elálmosodtak. Emellett minden reggel ugyanabban az időpontban kellett felkelniük.