Biztosítás magyar módra

A megszületett egészségbiztosítási modell nélkülözi a nemzetközi egészségpolitikai szakmai tapasztalatokat.

Rékassy Balázs véleménye szerint az alapbiztosítási csomag magánbiztosítók kezébe adása kockázatos és nehezen visszafordítható folyamat. Még akkor is, ha a járulékot központilag szedik be, és fejkvóta szerint, az adott biztosítóhoz regisztrált lakosságszám alapján osztják le. A magánbiztosító által itt is érvényesülni fog a szelekció, a problémás, költséges esetek hárítása.

A jelenlegi öszvér megoldás, miszerint elvileg beengedik a biztosítókat, de csak 49 százalékos tulajdonhányaddal, kérdéses, szakmailag megvalósítható-e ez a modell. Véleménye szerint a jövőbeli befektetőnek most kellene szolgáltatót vásárolni, mert az elmúlt évben a kórházi és járóbeteg-teljesítményfinanszírozás - valós értékben - több mint 20 százalékkal csökkent, és rengeteg kórház van csődközeli vagy jelentős veszteséggel operáló fázisban, így olcsón lehetne megjelenni a szolgáltatói oldalon is. Ily módon, biztosítói-saját szolgáltatói egységet kialakítva a működés költséghatékonyan, kontrolláltan és biztonságosan garantálható.

 Ugyanakkor ez igen erősen korlátozza majd a versenyt, hiszen a biztosító a saját kórházába, saját szakrendelőjébe fogja küldeni a betegeit. A szerzőnek a magánbiztosítók bevonása az egészségbiztosításba kicsit olyan, mint a vak bácsi esete, akit az úttörők átkísérnek az úttest túloldalára: lehet, hogy nem is akart átmenni. „Miért akarjuk a magánbiztosítókra erőltetni ezt a kabátot? Lehet, hogy ők sem szeretnék felvenni!" – teszi fel a kérdést a cikk írója.