Dr. Frenkl Róbert 1934 – 2010

Egy csendes, havas, téli hétvége tragikusan szomorú híre: eltávozott egy nagyszerű ember, egy kiváló sportorvos, generációk tanítómestere.

Az elektronikus média néhány órán belül hozta a hírt, imponáló részletességgel bemutatva fantasztikus életútját, nagyszerű eredményeit, tevékenységének színtereit, címeit, rangját, elismeréseit. Ez így van rendjén. Olvassák csak minél többen: a hűvös tényeken is átdereng a tenni akarás, az emberekért érzett felelősség vállalása, a hit a cselekvés erejében, hatásosságában. A jóért, másokért, a betegekért, az elesettekért, a fiatalokért, a sportért kell dolgozni, vállalni az erőfeszítéseket. Ami megváltoztathatja az élet minőségét, célt adhat a kallódó fiataloknak az a legfontosabb, ez volt a tudatosan vállalt küldetése.

Érdekes, egy tevékenységét szemérmesen elhallgatják az írások: az Egészségbiztosítási Önkormányzatban végzett munkáját, amely a betegek, a gyógyítók számára oly fontos pénzalap szakszerű működtetését célozta.

Ezek a tények. Én azonban szeretnék beszélni arról a karizmatikus emberről, akinek gracilis testében hatalmas lélek lobogott. A híre messze megelőzte, már debreceni medikus koromban hallottam a fiatal, az egyetemistákkal barátságot ápoló tanársegédről, aki rengeteget tett a diáksportért, és aki mindig figyelmesen fordult a napi gondokkal küszködő fiatalok felé. „A Frenklrobi" – így nevezték, s ez így is maradt közel ötven éven át.

A szeretet, a bizalom, a barátság, a közvetlenség, a megközelíthetőség beceneve ez, pedig már régen professzor, magas rangú egyházi vezető, sportvezető, és főszerkesztő volt. Még a politikával is megpróbálkozott, naivan, emberszeretettel, s talán ez volt pályájának legkevésbé sikeres szakasza. Őszintén hitt a demokráciában, és semmit sem tudott kezdeni a megélhetési politizálás romboló erkölcstelenségével, a politika köntösében megjelenő gazdasági érdekek nyomásával.

Sokat és kiválóan publikált. De nemcsak tudományos cikkeket. Napilapok, folyóiratok tucatjai, évtizedek óta hozták közéleti írásait, ahol a bölcs szavak mellett az emberek szeretete, a jó dolgok melletti kiállás, a bizalom jellemezte gondolatait. Sokan, sokat tanulhattunk tőle.

Ennek immár vége. Nagy idők tanúja, sokunk barátja, számtalan ember kedves közeli-távoli ismerőse elment közülünk. Reméljük, oda, ahová erős hite szerint a jók, a másokért élők, az emberek igazáért, a földi igazságért küzdők kerülnek. És akik követik példáját, reménykedhetnek még egy találkozásban.

Addig is, kedves Robi, nyugodj békében!