Drogpolitika és a Lipót

Zárt osztályok címmel a Magyar Nemzet 2007. március 3-i, hét végi mellékletében megjelent írásában Hanthy Kinga az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása, valamint a pszichiátriai ellátások válságos helyzete kapcsán adott véleményének hangot.

Topolánszky Ákos

Topolánszky Ákos, volt kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár válaszában kifejti, szerinte helyes meglátás, ha az egyre tömegesebben mentális problémák ellátását kéri számon a szerző, de nem helyénvaló az idézett megállapítás. Az Országgyűlés 2000. december 5-én elfogadott Nemzeti stratégia a kábítószerfogyasztás visszaszorítására című dokumentumot ellenszavazat nélkül, az akkori hat parlamenti párt egységes támogatásával fogadta el az Országgyűlés, ez a szakmai és társadalmi egyetértéssel létrejött program gyakorlatilag az egyetlen, amely nem esett áldozatul a kormányok váltásának.

Stratégia van az illegális kábítószerek társadalmi problémájára vonatkozóan, amely esélyt jelentett volna a drogjelenségnek hatékony és felelős kezelésére. Más kérdés, hogy a program végrehajtása lelassult, a rendelkezésre álló költségvetési források kevesebb mint a felére csökkentek. Alkoholpolitika valóban nem létezik sem papíron, sem a valóságban, miközben az alkohol túl- és függő fogyasztása Magyarország egyik legnagyobb népegészségügyi problémája – írja Topolánszky.

Hanthy Kinga összegzése szerint, tehát van stratégia, a program azonban döcög, az úgynevezett cselekvési programot immár harmadik alkalommal kell újrafogalmazni, mert a határidejük lejárt - teljesületlenül - írja az a helyettes államtitkár, aki már elég régóta azért kapja a fizetését, hogy ez ne így legyen.