Elég volt az állandó betegszabadságból!

Svédországban 13 százalék a tartósan táppénzen vagy rokkantsági segélyen lévők száma, amely a világon a legmagasabb arány.

Ennek dacára szakértők szerint az esetek többségében nem lehet csalásról beszélni, inkább arról van szó, hogy az apróbb, másutt ellátásra nem jogosító betegségek (mint például az elektromos árammal szembeni hiperérzékenység) Svédországban elegendő alapot adnak az otthon maradáshoz, vagy akár a leszázalékoláshoz is.

Megoldásképpen leszállítják a folyósítható segélyek felső határát, rehabilitációs programokat indítanak, illetve adó- és járulékkedvezményekkel ösztönzik a munkaadókat az érintettek munkába állítására. Emellett az orvosi karnak is előírták a táppénzre vétel vagy a rokkanttá nyilvánítás szigorítását, miután fenyegetett a veszély, hogy a munkaképes lakosság kétharmadára csökken a ténylegesen dolgozók aránya.

Ösztönzők
A munkába állást más fejlett államok is ösztönzik. Az Egyesült Államokban a gyermeküket egyedül nevelő anyákat késztették a segély helyett munkára, Nagy-Britanniában az aktív munkahelykeresést írják elő, Hollandiában a korkedvezményes nyugdíjazást szigorították meg. Németországban pedig a hosszabb ideje munka nélkül lévők juttatásait csökkentették.