Előkelő helyeken a magyar mentősök

Az utolsó pillanatban tudott nevezni a magyar csapat a csehországi nemzetközi mentős versenyre.

A csapat tagjait - a budaörsi, valamint a pesterzsébeti állomáson dolgozó kollégáinkat - eredetileg egy alternatív mentőszolgálat kérte fel a versenyen való részvételre, amely az indulás előtt mintegy 48 órával visszavonta a csapat költségeinek finanszírozását, mindenki legnagyobb megdöbbenésére.

A csapattagok, dr. Tordai Bertalan, Öri Kiss Zsolt, Dobos Viktor, valamint Nagy Gábor a tavalyi nemzetközi versenyen a 30 induló csapatból a 16. helyen végzett, a 2008-as hazai megmérettetésen pedig ezüst érmet hozott el. Lelkes bajtársaink, valamint az erzsebetmento.hu kezdeményezésére az Országos Mentőszolgálat segítségét ajánlotta és engedélyezte, hogy a pesterzsébeti mentőállomás M/71-es hívójelű rohamkocsijával indulhassanak a csehországi versenyre. Minden követ megmozgatva, az indulás előtt 12 órával sikerült támogatóink jóvoltából összegyűjteni a verseny anyagi fedezetét - tájékoztatta a Weborvost S. Szabó Péter.

A csapatreferens írásos beszámolója tartalmazza: festői környezetbe, ám kedvezőtlen időjárási körülmények közepette érkezett meg az Országos Mentőszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának csapata a csehországi Kouty nad Desnou-ban rendezett nemzetközi mentőversenyre. A rendezvény ideje alatt az eső, a hideg és a köd tovább nehezítette a versenyzők dolgát. 14 ország 29 csapatának 250 versenyzője képviseltette magát a minden évben megrendezésre kerülő Rally Rejvíz elnevezésű megmérettetésen. A föld számos országából érkeztek versenyzők, a teljesség igénye nélkül Japánból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Hollandiából, Görögországból, Törökországból, Belgiumból, Lengyelországból, Szlovákiából, Horvátországból és természetesen a házigazda Csehország is szép számmal képviseltette magát. Az Országos Mentőszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának képviseletében, a pesterzsébeti és budaörsi kollégák alkotta mentőcsapat mellett hazánkból a székesfehérvári mentőállomás és a mentőmotoros szolgálat is részt vett a versenyen.

A kezdeti izgalmakat a versenyszámok között érdekes, szórakoztató programokkal próbálták meg feloldani a szervezők. Érdekes volt tapasztalni, hogy a különböző nemzetiségű mentők igazi bajtársakként üdvözölték egymást, a kötetlen jó hangulat az első percektől kezdve garantált volt. Nyomokban sem volt tapasztalható az országok, csapatok közötti rivalizálás, ehelyett a drukk és az egymás iránti érdeklődés volt jellemző.

Az első napon a versenyen résztvevők üdvözlésével, valamint a rendezvény általános ismertetésével vette kezdetét az immár tizenkét éves múltra visszatekintő Rallye Rejvíz mentő világbajnokság és éjszakába nyúló beszélgetésekkel, ismerkedésekkel, valamint tűzijátékkal fejeződött be.

Nem sok időt adtak a pihenésre a szervezők, kora reggeltől kezdődtek a különböző versenyszámok. Nehezítő körülményként az adott helyszín megközelítéséhez úgynevezett itinert kellett használni, ami a sokszor nagy ködben meglehetősen nehéz feladatnak bizonyult. Csak a versenyszám kezdése előtt adtak tájékoztatást a megoldandó feladatokról, a tényleges felkészülésre így kevesebb mint 5 perc állt rendelkezésre. A szituációk megoldására pedig 15 perces szintidőt határoztak meg.

A teljesség igénye nélkül néhány versenyszám... Az első feladatnál egy 10 éves, magasból esett gyermek ellátását kellett szimulálni. Fontos szempont volt a megfelelő célintézmény és szállítóeszköz kiválasztása (mentőautó, helikopter).

Rögtön indulni kellett a második helyszínre, ahol egy idős, fulladó nőbeteget kellett „ellátni". A csapatok elmondták, hogy számos körülmény nehezítette a helyes diagnózis felállítását, ezáltal az optimális célintézmény kiválasztását is.

Izgalmas volt a következő versenyszám is, ahol egy tóban lévő statiszta játszotta a horgász szerepét, aki egy csónakról a hideg vízbe borult. Igénybe kellett venni a vízi mentőket, akik a partra húzták a sérültet, majd kezdődhetett az ellátás. A forgatókönyv szerint vizsgálat közben leállt a keringése és a légzése a betegnek, akit újra kellett éleszteni, amit egy reanimatios fantomon kellett imitálni. A szemfülesebb csapatok észrevehették a sarokba hanyag módon félrerakott úgynevezett reanimátor gépet, ami automatikusan végzi a mellkaskompressziót. Aki alkalmazta az eszközt, az plusz pontot kapott. Szerencsére a megnyitón bemutatták a készüléket, így nem okozott gondot annak használata a magyaroknak.

Kisebb szünet után, eszköz nélküli újraélesztést kellett végezni előre meghatározott ideig, szigorúan betartva a protokollban előírt percenkénti 95-100-as frekvenciát.

Tömeges balesetben sérültek osztályozása volt a következő feladat. A pályabíró fényképeket mutogatott, az alapján kellett gyorsan eldönteni, ki milyen sérülési fokozatba tartozik, majd összesíteni kellett a sérültek számát, megoszlásukat a súlyossági fok szerint, majd meghatározni a hívandó mentőegységek számát, típusait.

Megtörtént eseményen alapult a következő versenyszám is. A történet szerint két fiatal urániumot csempésznek a zöldhatáron, amikor egyikük kíváncsiságból kibontja az anyagot tartalmazó dobozt. Egyikük szinte azonnal meghal, a másik ember súlyos, életveszélyes állapotba kerül. Ezt a feladatot csapatunk a második legjobb eredménnyel végezte el.

Tűzoltóautó fának ütközött, többen megsérültek. Így szólt a következő, tömeges baleseti szimuláció. Nehezítő körülményként a vezetőfülke egyik ajtaja beszorult, ezért csak a hátsó ajtókon bemászva lehetett hozzáférni a „sérültekhez". Fontos volt a helyszín gyors felmérése, a sérültek osztályozása és ellátása.

A lépcsőházban állították össze a 4 emelet magas alpintecnikai pályát, ahol egy kötél segítségével kellett ereszkedési gyakorlatot bemutatni. A meglehetősen szórakoztató és izgalmas versenyszám senkinek sem okozott különösebb nehézséget.

Megint nem sikerült hosszúra a pihenőidő, este 10 után indultak az éjszakai pályák. Az első feladat egy áramütött fiatalember ellátása volt, akinek égési sérülései is voltak, a következő helyszínen pedig egy dühöngő elmebeteget kellett valahogy kórházba szállítani, aki mások és a saját életének kioltásával fenyegetett. A versenyszám érdekessége, hogy csak a közép-magyarországi régió csapatának, valamit a mentőmotoros szolgálatnak sikerült teljesíteni a feladatot. Minden csapat elkövetett kissebb-nagyobb hibákat, ami azt eredményezte hogy az elmebeteg megölt valakit, majd saját magával is végzett.

Másnap, a verseny záróakkordjaként eredményhirdetés, majd a közel 20 km-es mentőfelvonulás következett. Érdekes volt tapasztalni, hogy a különböző települések lakói milyen szeretettel várták a a mentőket. Integettek, egyesek sütit, mások italt kínáltak a lépésben haladó konvojnak.

Összességében egy nagyon jól megszervezett és kivitelezett rendezvényt láttunk. Külön dicséret illeti a statisztákat, akik meglehetősen hitelesen játszották a a betegek, sérültek, esetenként társszervek szerepeit.

Csapatunk a versenyen kiemelkedően teljesített, az előkelő 4. helyen végzett, ezzel olyan esélyesnek számító országokat utasítottak maguk mögé mint Kanada, Hollandia, Görögország, vagy a high-tech orvosi műszereket felvonultató Japán. A dr. Tordai Bertalan, Őri Kiss Zsolt, Nagy Gábor, valamint Dobos Viktor által alkotott közép-magyarországi régió csapata, az alapszintű újraélesztést magasan a legjobb eredménnyel végezte. A mentőmotoros szolgálat a 7., a székesfehérvári bajtársak a 19. helyen fejezték be a versenyt.

Első helyen a floridai, a második helyen csehországi, a dobogó harmadik fokára pedig a New York-i versenyzők állhattak fel. Mindenki egyetértett abban, hogy a verseny jó hangulatát semmilyen helyezés sem tudja felülírni.