Gyanús gének és hajlamok

Tíz uniós ország összefogásával elindult a NeuroDys projekt, amelynek célja, megérteni a súlyos olvasási és írási zavarokkal járó diszlexia biológiai okait.

A diszlexia kóroktana még nem teljesen ismert. Nagy szerepet játszanak benne örökletes tényezők. Vannak „gyanúsított" gének is. A NeuroDys azonban jóval többet vállal, mint e gének és a diszlexia közti kapocs igazolását. A bonni, cardiffi, oxfordi, párizsi és a stockholmi molekuláris genetikai laboratóriumokban nemcsak a valószínűen érintett géneket vizsgálják, hanem a teljes genomot, továbbá a génkombinációkat is. A hatalmas adatbázist statisztikus génanalízissel elemzik a matematika e speciális ágának művelői. A kutatók azt is szeretnék felderíteni, hogyan avatkoznak be ezek a gének az agy fejlődésébe.

A három agyi képalkotással dolgozó laboratórium - Maastrichtban, Salzburgban és Zürichben - és a négy elektrofiziológiai laboratórium - Budapesten, Jyvásky-lában, Marburgban és Toulouse-ban - a genetikusokkal együttműködve, e kérdésre keresi a választ. A budapesti MTA Pszichológiai Intézetében Csépe Valéria és kutatócsoportja több éven át követi nyomon diszlexiás és nem diszlexiás gyermekek agyfejlődését.

Magyarországon az egyik első várható eredmény egy standardizált diszlexiateszt, amely az írás és olvasás alapjául szolgáló készségeket méri. Ilyen készség például a beszédhangok hallás utáni megkülönböztetése, vagy a hangok és írott jelek összekapcsolása.