Hálás ötlet?

Mészáros Tamás úgy látja, az úgynevezett egészségügyi reformot nem lehet rosszabbul kommunikálni, mint ahogy a szaktárca vezetése jó ideje teszi.

Molnár távozása után sem lett megnyerőbb a minisztériumi beszédmód. Horváth Ágnes, most már miniszteri pozícióban, váratlanul „fellángolt". Azt mondta, hogy a paraszolvenciát márpedig meg kell adóztatni, mert méltánytalan, hogy az orvosok nemhogy korrumpálódnak, de még csak közterhet sem fizetnek utána.

Pedig annak idején az egészségügyi reform kétirányú volt: offenzíva a betegek és az orvosok ellen. Előbbiek azzal vádoltattak, hogy túl gyakran „találkoznak" az orvosokkal, utóbbiak pedig megkapták, hogy mindennel pazarolnak, ami a kezük ügyébe esik; gyógyszerrel, műszerrel, vizsgálattal, s ráadásul etikátlanul zsebre teszik a paraszolvenciát.

Mészáros Tamás felteszi a kérdés, „miért nem tetszik gondolkodni, mielőtt beszélni tetszik. Miféle kormányzati moralitás az, amelyik arról is leszedné a sápot, amit tilalmasnak tekint? És miféle kommunikáció az, ami így lejáratja mindazt, amit képvisel?".