Hallássérültek Világnapja

Magyarországon majdnem egymillió ember él valamilyen fokú halláskárosodással.

A Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján 1958 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján - az idén szeptember 30-án - tartják a Hallássérültek (Siketek) Világnapját. A fő cél, hogy felhívják a figyelmet a hallássérültek sajátos kommunikációs problémáira, s az ennek következtében fellépő életminőségbeli hátrányok megoldására mozgósítsák a társadalmat és a döntéshozó szerveket.

A "hallássérült" kifejezés a siketeket és a nagyothallókat egyaránt magába foglaló gyűjtőfogalom. Siketnek kell tekinteni azt a személyt, akinek a hallásküszöb értéke mindkét fülön 80 decibel felett van, nagyothalló az, akinél ez az érték 60-80 decibel közé esik. Világszerte 250 millió ember szenved hallássérüléstől, közülük 70 millió csaknem teljesen süket. Szakértői vélemények szerint a szegény országok lakosai tízszer akkora valószínűséggel süketülnek meg, mint az iparilag fejlett országokban élők. A szegény országokban gyakoribb a fiatalkori hallássérülés, főként a hiányos orvosi ellátás következményeként. Ezt előidézheti nem kezelt középfülgyulladás, agyhártyagyulladás vagy az anya terhesség alatti megbetegedése. Mindenütt jellemző az időskori halláskárosodás, újabban azonban egyre több hallásromlás nem az életkor, hanem a környezeti zajártalom számlájára írható.

Zajos világunkban sokan talán azt gondolják: siketnek lenni, vagyis hangot egyáltalán nem hallani, nem is olyan rossz dolog - pedig az ebből adódó nehézségek súlyosak, nemegyszer tragikusak. A siket emberek nyelvi és kulturális kisebbségnek tekintik magukat, ezért törekszenek szervezeteik arra, hogy a siket embereknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a többi állampolgárnak. Mivel a nagyothallók többsége hallóként élte le életét vagy annak java részét, számukra a hallás csökkentése a családban, munkahelyen, baráti körben betöltött szerepük megváltozását idézi elő: elszigetelődéshez, elmagányosodáshoz vezethet. Nekik a legnagyobb segítséget a jól működő hallókészülékkel és tartozékaival való folyamatos ellátás, illetve a mindennapi életvitelt megkönnyítő technikai eszközök (telefonerősítő stb.) biztosítása jelenti.

Magyarországon a lakosság csaknem tíz százaléka, azaz majdnem egymillió ember él valamilyen fokú halláskárosodással, közülük mintegy hatvanezer siket, s háromszázezer a súlyosan nagyothalló. A siket gyerekek intézményes, állami oktatása 1891-ben kezdődött el Budapesten, s száz éve, 1907-ben alakult a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ), amely az érdekképviseleti feladatokat látja el. Már hagyomány, hogy a világnap alkalmával megemlékeznek Cházár Andrásról, a hazai siketoktatás nagy alakjáról. Az esélyegyenlőségi törvény értelmében a hivatalos ügyintézéshez minden hallássérült számára alanyi jogon tolmács jár.

A SINOSZ 100 éves születésnapi rendezvényét december 8-án tartja Budapesten, előző napon a Siketek Európai Szervezete nemzetközi konferenciát tart az Országházban. Az ünnepi esemény keretében bemutatják a Magyar Köztársaság által 2007. március 30-án New Yorkban aláírt, a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely küldetése szerint a fogyatékosok jogainak hatékony védelmét biztosítja az élet valamennyi területén.