HIV-fertőzés, mint munkahelyi baleset

A szakdolgozók 2 százaléka szenvedett el vér útján terjedő fertőzést tűszúrásos balesettel.

Az, hogy „tűszúrásos baleset" elsőre nem hangzik túl veszélyesnek, pedig a probléma egészségügyi dolgozók millióit érinti, és igen súlyos fertőzést is okozhat. A téma jelentőségét bizonyítja, hogy az Európai Parlament tűszúrásos balesetekkel foglalkozó szakbizottságot hozott létre, és az uniós jogalkotással is erősítené a veszélynek kitett szakdolgozók és orvosok védelmét.
Éppen e szakbizottság munkája kapcsán a közelmúltban látott napvilágot az a Svédországban készült felmérés, amely a balesetek kialakulásának körülményeit, gyakoriságát próbálta feltárni.

Ezzel párhuzamosan a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Magyarországon is elvégezett egy hasonló felmérést, így a témában először rendelkezünk nemzetközi összeghasonlításra is alkalmas, reprezentatív, magyar adatokkal.

A kutatás anonim, önkitöltős kérdőíves felméréssel készült. A hazai felmérésbe a betegágy mellett dolgozó ápolókon, szakápolókon kívül műtős szakasszisztenseket, aneszteziológus asszisztenseket, a képalkotó diagnosztika területén dolgozó asszisztenseket, labor asszisztenseket, valamint szülésznőket és a mentésügyben dolgozó ápolókat, mentőtiszteket vontunk be. A kutatásban összesen 4789 kitöltött kérdőívet értékeltek, és a felmérés statisztikailag reprezentatív. (A minta összeállítása az Országos Működési Nyilvántartás adatbázisa alapján, megyénként és a fővárosban előre meghatározott módon, a szakképzettség és életkori csoportok figyelembevételével történt.)

Az eredmények alapján megállapítható, hogy munkája során szinte valamennyi megkérdezett (99%) kapcsolatba kerül szúró, vágó eszközökkel, valamint vérrel. Ez az arány még a képalkotó diagnosztika területén dolgozóknál is (94,3%), de számos szakterület esetében (pl.: műtős asszisztensek) 100 százalékos volt. Az is megállapítható volt, hogy ezek a hatások a megkérdezettek döntő többségnél (90%) naponta többször is jelen vannak.

A válaszadók 86 százaléka jelezte, hogy munkája során már előfordult, hogy megszúrta és/vagy megvágta magát. Ha szakmacsoportonként vizsgáljuk a kérdést, akkor megállapítható, hogy a műtős szakasszisztensek a legveszélyeztetettebbek (érintett 96%), de még az e szempontból legkevésbé veszélyes képalkotó diagnosztika területén dolgozók közel 60 százalékával is fordult már elő ilyen eset.

A szakmában eltöltött évek alapján vizsgálva a balesetek számát nem található szignifikáns különbség, sőt elmondható, hogy gyakoriság szempontjából éppen a pályakezdők között fordult elő a legritkábban ilyen esemény (64,3%).

A svéd és magyar vizsgálatban szinte teljes mértékben azonos volt a balesetek bekövetkezési gyakorisága az elmúlt 1 hónap és 10 év távlatában. Az elmúlt egy hónap során a magyar szakdolgozók átlagosan 22 százaléka, az elmúlt egy év során már közel kétharmada (64,8%), míg az elmúlt 10 évet tekintve szinte mindenki (92%) szenvedett már el ilyen balesetet. Mindezeken túl a megkérdezettek közel fele már 4 alkalomnál többször, illetve 17 százalékuk pedig tíznél (!) is többször járt már így.

A tűszúrásos balesetek okaiként a válaszadók a kapkodást, az időszűkében végzett munkát jelölték meg első helyen (50%), ezt követte az előre nem látható, hirtelen események (48%), valamint a beteg mozgási reakciója (43%). A további tényezők közül a veszélyes hulladékba kerülő szúró és/vagy vágó eszközöket emelték ki (22%) a megkérdezettek.

Mindenképpen a hazai szakdolgozói kart dicséri, hogy a magyar mintában a helytelen eszközhasználatot csupán 8 százalék jelölte meg okként, míg a svéd mintában ez az arány elérte a 27 százalékot. Kevésbé derűs viszont az a tény, hogy 10 százalék volt azon válaszadók véleménye, akik a hiányos és hibás védőfelszerelést ítélték a balesetek kialakulásának fő okaként.

Ugyancsak dicséretes hogy – szemben a svéd felmérésben regisztrált 60 százalékkal – a magyar válaszadók 98,2 százaléka tanulmányai során megismerte a szúrt és vágott sérüléshez, valamint a nyálkahártyával vagy bőrrel érintkezésbe kerülő vérhez társuló kockázatokat.

Mindazonáltal míg a svéd felmérésben csak minden 4., addig nálunk a válaszadók elsöprő többségét (93%) aggasztja kisebb-nagyobb mértékben annak kockázata, hogy szakmájában szúrt és vágott sérüléseket szenvedhet el, továbbá hogy nyálkahártyája és bőre vérrel kerülhet érintkezésbe.

Igen figyelemreméltó adatokat produkáltak a bekövetkezett balesetek utáni esetlegesen elvégzett vérvizsgálattal kapcsolatos kérdések. A megkérdezett szakdolgozók több mint 81 százaléka a bekövetkezett esemény után kisebb-nagyobb mértékben aggódott. A válaszadók csupán 56,4 százaléka jelezte szóban vagy írásban a baleset megtörténtét feletteseinek. Mindemellett a jelentett balesetet szenvedettek kevesebb mint felénél (46%) ajánlották fel a vérvizsgálat elvégzését.

Még megdöbbentőbbek a munkáltatók baleset utáni intézkedéseit vizsgáló kérdésekre adott válaszok. Azon válaszadók, akiket ért már baleset, úgy nyilatkoztak, hogy munkáltatójuk elenyésző része, mindösszesen 18,1 százaléka vizsgálta a baleset okát.
Ez utóbbi kérdés azért is fontos, mivel a magyar mintában megkérdezett szakdolgozók közül 81 fő, azaz a válaszadók 2 százaléka szenvedett el vér útján terjedő fertőzést tűszúrásos balesettel összefüggésben. Az előfordulás gyakorisága szempontjából ugyancsak a műtő szolgálatnál dolgozók a legveszélyeztetettebbek.

Összefoglalva elmondható, hogy az egészségügyi szakdolgozók oktatása során már az alapképzésben kiemelt hangsúlyt kell kapnia a veszélyes kockázati tényezőkkel összefüggő, széleskörű ismeretek átadásának, valamint a megelőzés különböző lehetőségeinek módszertani ismereteinek. Az érintetteknek ismerniük kell az ebből származó balesetek következményeit, tudatosítani kell az őszinte feltáró magatartás szükségességét a munkatársakban és a vezetőkben egyaránt.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara kiemelkedően fontosnak tartja továbbá a megfelelő munkakörülmények és az egyes munkafolyamatokhoz kapcsolódó tárgyi feltételek biztosítását, valamint felhívja a figyelmet a korszerű, biztonságos vérvételi rendszerek, balesetek megelőzését szolgáló tűk használatára.