Holtak tanítják az élőket

Eleven tanulság címmel mutatja be a patológia fejlődését az orvostörténeti múzeum kiállítása.

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum „Eleven tanulság" – A kórbonctantól a patológiáig című időszakos kiállítása a bonctermek világát, a patológiai kutatásokat, a laboratóriumokat, a sejt- és szövettani vizsgálatok eszközeit igyekszik a látogatóknak bemutatni, jelezve az utat, hogy a boncolás során végzett makroszkopikus megfigyeléseket miként egészítették ki a mikroszkóppal szerzett ismeretekkel.

A kiállítás rendezői bemutatják a patológia látványos fejlődését, amely hatalmas lendületet vett a mikroszkópok megjelenésével, az egyre tökéletesebb technikával. Az installációk bemutatják a mikroszkópok alatt feltáruló formák, színek hihetetlen gazdagságát – ilyen látvánnyal ritkán találkozik a laikus.

A modern patológia kezdetei egészen a reneszánsz Itáliáig nyúlnak vissza, amikor a firenzei Antonio Benivieni boncolásokkal igyekezett megállapítani a halál okát. Az anatómiai és fiziológiai tudás a 18. század első felében jutott el arra a szintre, hogy a betegségeket egy-egy meghatározott szervben lokalizálják (Giovanni Battista Morgagni). Nem sokkal később, Xavier Bichat kutatásainak köszönhetően vált elfogadottá a nézet, hogy a betegség manifesztálódását a szöveti állomány elváltozásának kell tekinteni.

Mária Teréziától ered az a hazánkban máig élő szabály, miszerint minden kórházban elhunyt beteget fel kell boncolni. Jóllehet, a 18. század végén sorra rendelték el az egyes országokban a kórházakban elhunyt betegek boncolását és patológia vizsgálatát, ez azonban nem jelentette azt, hogy a leletek kóroktani elemzését is elvégezték.

A patológia mint önálló szakma a 19. század első évtizedeiben alakult ki, ekkor kezdett szétválni a patológiai tevékenység a klinikumtól, ekkor kezdték meg működésüket a nagyrészt vagy teljes egészében csak patológiát végző orvosok.

A jogásznak készülő Arányi Lajos figyelmét az 1832-es kolerajárvány fordította az orvostudomány felé, az orvosi diploma megszerzése után Bécsben végzett patológia kutatásokat, majd létrehozta a Pesti Egyetem Orvoskarának Kórbonctani Intézetét, amely 1844-ben emelkedett egyetemi intézeti rangra a világon ötödikként. Igazi polihisztor volt, aki kórboncnokként törvényszéki orvostannal és sürgősségi betegellátással is foglalkozott, ő szervezte meg a főváros első mentőszolgálatát, és saját tervezésű gépi lélegeztető gépet alkalmazott a betegek életének fenntartására, újraindítására. A vidéki, orvos nélküli településeken a papnövendékeknek elsősegély-tanfolyamot tartott.

Magyarországon az első kórházban működő proszektúrát 1870-ben, a Szent Rókus Kórházban hozták létre Ajtay K. Sándor vezetésével, ő volt az első közkórházi boncolóorvos hazánkban.

Az elektronmikroszkóp kifejlesztésével (1931. Ernst Ruska) bővülhetett a patológiai kutatások tárgya, a holt sejtek, szövetek vizsgálata mellett a kutatás az élő sejtek felé fordulhatott. Ma már a patológusok munkája közvetlenül befolyásolja a diagnosztikai és prognosztikai eredményeket, az orvosok tevékenységének elsődleges területe az élő betegekből eltávolított szövet- és sejtminták diagnosztikus célú kórszövettani és citológiai vizsgálata. Ezt a munkát mintegy kétszáz patológus szakorvos látja el hazánkban. A szakemberek közötti kommunikációt, konzultációt országrészeket, országokat, kontinenseket összekötő audiovizuális kapcsolat biztosítja.

A magyar patológia 165 éves, az egyetemi oktatásban alaptárgy. A klinikai munka kollegiális kontrollja elengedhetetlenné teszi a boncolási tevékenység folytatását is.

A további, napjainkig tartó történeti érdekességekről, intézményi, szervezeti változásokról, technikai fejlődésről, a kiemelkedő magyar patológusokról a kiállítás jól összeállított kalauza ad tájékoztatást.

Múzeumpedagógiai és egészségnevelési célzattal a fiatalokra gondoltak: a tárlókon bemutatják, hogy a betegségek változásokat, sokszor visszafordíthatatlan folyamatokat indítnak el szervezetünkben, külön teret szentelnek a dohányzás patológiájának bemutatására.

A kiállítás május végéig tekinthető meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.