Inkább vörösen, mint holtan

Az egalitáriusnak szánt egészségügyi rendszerek szembesülnek fenntartásuk egyre nagyobb költségeivel.

A jövedelmek növekedése, a lakosság elöregedése, illetve az élet meghosszabbítására alkalmas technológiák terjedése folytán az amerikai egészségügyi kiadások évenként átlagosan 3,5 százalékkal emelkedtek több évtizeden keresztül. Néhány közgazdász szerint most a GDP 16 százalékának megfelelő egészségügyi kiadások 2030-ig 30 százalékos hányadot érnek el, és valamikor az évszázad későbbi részében megközelítik az 50 százalékot. Az európai országok az amerikai technológiai vívmányokra támaszkodva egyelőre tudják fékezni a költségek emelkedését, később azonban ugyanolyan nyomásnak lesznek kitéve.

Ami gond lehet, az az, hogy alapvetően megváltozott a viszonyulás az egészségügyi ellátáshoz. Számos társadalomban az ellátást jognak, nem pedig luxusnak tekintik. Amikor az egészségügyi kiadások az összesített jövedelemnek csak kis hányadát tették ki, akkor az egalitárius megközelítés nem látszott túlságosan extravagáns magatartásnak. Amint azonban a gyógykezelésre szánt költségek közelíteni fognak a nemzeti jövedelem egyharmadának megfelelő arányhoz, akkor az ellátásban jelen lévő szocializmus átmegy marxizmusba: mindenkinek a szükségletei szerint osztanak.

Szerinte a jövőben látszik egy változás, amely fokozza a máris meglévő súrlódásokat: ez a személyre szabva megállapított gyógyellátás terjedése. A legtöbb ország ma túl nagy súlyt fektet az utasításokra és az ellenőrzésre, ezzel szemben a rendszer túl kevés ösztönzőt kínál a pácienseknek és a szolgáltatóknak a helyes döntések meghozatalára. Az csak később dől el, hogy a növekvő egészségügyi kiadások vajon kiváltanak-e egy hátramenetet az egyre szabadabb piaci kapitalizmusban, emiatt a gazdaság - az egészségügy révén - egyre nagyobb hányada elhajlik a szocialista rendszer felé.