Ismét kergemarhakór

Néhány hete egy angol kutatópáros közleménye újra felkavarta a kergemarhakór ügyében jó tíz év után immár megnyugodni látszó kedélyeket.

A rítussal magával nem is lenne gond, ha azt maradéktalanul betartanák. A gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy a szent folyó mentén milliószámra tengődő nincstelenek többségének nem telik tűzifára sem. A halottaikat csak tessék-lássék égetik el, csak körbefüstölik, és úgy eresztik a testüket a folyóba. A környezetszennyezési, járványügyi szempontból is katasztrofális állapotok közepette a folyóparti lakosok egy részének a folyó szerves uszadékának gyűjtéséből származik némi jövedelme. Ebből megfelelő kezelés után trágya- és fehérjedús állatitakarmány-kiegészítő készül. A hatvanas, hetvenes években Anglia és néhány más európai állam is nagy mennyiségben importált ilyen hulladékot, csak a nyolcvanas évek elején hagytak fel vele. A kenti egyetem kutatói most azt állítják, nagy a valószínűsége annak, hogy a hordalék tökéletlenül elhamvasztott emberi maradványokat, esetenként CJD-ben elhaltak testrészeit is tartalmazta, s ez indíthatta el annak idején az angliai járványt.