Kevés a rehabilitációs szakember

Magyarországon a lakosság csaknem egytizede a rokkantnyugdíjas, közülük a legtöbben 62 éven aluliak, 67 százalékban csökkent munkaképességűek.

Tavaly csaknem 800 milliárd forintot tettek ki a megváltozott munkaképességgel és fogyatékossággal járó költségvetési kiadások – értesült a Magyar Nemzet. A szaktárca szerint a rokkantnyugdíjasok közül sokan képesek lennének munkába állni, a kormány reformra készül a minősítési rendszer és a rehabilitáció területén. Átmenetileg, három éven át rehabilitációs járadékot adna a kormány. A cél az, hogy munkába állhassanak a csökkent munkaképességűek.

 Az egészségügyi reform során lezajlott ágyszámcsökkentéssel 7500-zal megnőtt a hosszú ápolási idejű, köztük a rehabilitációs ágyak száma, ezért felvetődik a rendszer nyereségorientált átszervezése. A rehabilitációs járadékot jövőre vezetnék be, amivel az elképzelések szerint szociális munkások segítségével a megváltozott munkaképességűek visszajutását segítenék a munkaerőpiacra. Az új rendszerben előtérbe kerülne a rehabilitációs szakemberek szerepe is. Pető Zoltán, aki 14 éve vezeti a Szegedi Tudományegyetem rehabilitációs osztályát azt állítja, jelenleg kevés a rehabilitációs szakember Magyarországon, egyetemi szinten pedig egyáltalán nincs oktatási rendszere. Véleménye szerint az oktatásban szemléletváltásra, az egészségügyben a szakemberképzés felgyorsítására lenne szükség.

A kormány szociális reformjában szerepel az Országos Orvosszakértői Intézet (OOSZI) minősítési rendszerének átszervezése is. Az OOSZI végzi azokat a vizsgálatokat, amelyek során minősítik, ki milyen rokkantsági csoportba tartozik. Évente kilencvenezer új rokkantsági igény érkezik az intézethez. A rehabilitációs rendszer átalakításáról szóló tervezetet mától tárgyalja a parlament.