Kevés ápoló, csetlő-botló betegek

A betegesések oki kutatásain keresztül demonstrálták a módszertani ajánlásokat a Betegbiztonsági Fórumon.

A betegbiztonsági problémák oki kutatásával és ehhez kapcsolódóan valódi fejlesztéseket kínáló módszerek ismertetésével foglalkozott a hetedik alkalommal összehívott Betegbiztonsági Fórum február 4-én a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában. Az egyre növekvő érdeklődés mutatja, hogy az egészségügyi dolgozókat foglalkoztatja, mit tehetnek a betegellátás biztonságának javítása érdekében.

A nem várt események jelentése önmagában nem elegendő a betegek biztonságának javításához – szögezte le dr. Belicza Éva minőségügyi szakember, az SE EMK által szervezett program vezetője bevezetőjében. Az események alapvető okainak és hozzájáruló tényezőinek feltárásához, és ezek mentén a megelőzést szolgáló intézkedések meghozatalához meg kell ismerni az események természetét, tette hozzá, majd kijelölte az aznapi penzumot: a legfontosabb oki kutatási módszerek elméleti alapjainak áttekintése; a gyakorlati alkalmazás vizsgálata a betegeséseknél – a NEVES Programban ez a legmagasabb számú jelentett esemény.

Az oki kutatások nemzetközi módszertani ajánlásait ismertette dr. Lám Judit, a program szakértője, méghozzá a leggyakrabban jelentett nem kívánatos események, a betegesések kapcsán. Az a cél, hogy az incidensek okainak feltárásával a későbbi nem várt eseményeket megakadályozzák. Mivel az adatgyűjtés önkéntes, nem minden eset kerül bele a jelentésbe. Míg a legtöbb jelentés a betegesésekről érkezik, a leggyakrabban előforduló, gyógyszereléssel összefüggő nem kívánatos események kevésbé ismertek, derült ki a tájékoztatójából amellett az érdekes tény mellett, hogy a nővérek jelentési tevékenysége intenzívebb az orvosokénál.

Felhívta a figyelmet: a szankcionálás visszaveti a jelentési hajlandóságot, illetve hasonlóan negatívan hat, ha nincs semmiféle visszacsatolás, nem születik semmiféle intézkedés a jelentések alapján.

A NEVES programban 2008 őszétől 1020 betegesési jelentési adatlap érkezett be interneten, anonim módon. A jelentésekből megállapítható, hogy a férfiaknál több nő, s főként idősebb korosztály érintett a problémában. Leginkább az egyensúlyzavarokra vezethető vissza az elesés, és jellemzően felállás, székbe ültetés során történik, de szerepe lehet a kerekesszék vagy járókeret használatának is. A gyógyszerelés is meghatározó: hatvan százalékban vérnyomáscsökkentőt szednek az érintett betegek, de hatással vannak szedatív szerek is.

Az esések jellemzően – szemben a nemzetközi tapasztalatokkal, melyek szerint a fürdőszoba, toalett használatakor esik meg a baj – a kórteremben történnek, leggyakrabban a reggeli ébresztésnél, illetve az esti órákban. Meglepő, hogy az éjszaka és hajnal folyamán is jegyeznek eséseket, nem is kis számban. A résztvevők az okokat keresve megemlítették, hogy az idősebbek jellemzően kora hajnalra kialusszák magukat, elkezdenek „mocorogni", nem kérnek segítséget, mert nem akarják zavarni a nővéreket, de az egyik résztvevő megjegyezte, van, ahol meg is tiltják, hogy zavarják a nővért éjszaka. Egyébként is kevés a segítség, hiszen éjjel egy, jó esetben két ápolónő van egy-egy osztályon.

Az esések következtében a betegek 4,6 százaléka súlyos sérülést szenved, 45 százalékuk enyhébb következményekkel megússza.

A résztvevők az oki kutatás során megállapították, hogy az esések megelőzésében fontos helye lenne a betegoktatásnak, ám ez általában messze nem megfelelő. Mindemellett kevés protokoll ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogyan kell segítséget nyújtani a betegeknek. Az intézményi kockázatfelmérés ezen a téren pedig oly ritka, mint a fehér holló, pedig a szakirodalomban ugyanúgy létezik, mint a decubitus esetében, és a megelőzésben kiemelkedő szerepe lenne.

A NEVES program anonim módon, felelősségre vonás nélkül gyűjti a jelentéseket több nem kívánatos eseményre vonatkozóan azzal a céllal, hogy a szakértői elemzések a tanulást és végső soron a jobb betegellátást szolgálják.