Kigyógyítás helyett megértést várnak | Weborvos

A rendszerváltás dacára megmaradt az az "ősi felfogás", amely devianciaként kezeli a fogyatékosságot.

Mérhetetlen lemaradás jellemzi Magyarországot más, hasonló fejlettségű országokhoz képest a fogyatékossággal élő emberek társadalmi befogadása terén - mondta Tibori Tímea, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese a Fogyatékosság és a mai magyar társadalom című konferencián kedden Budapesten.

A szakember kiemelte, hogy a rendszerváltás sok szempontból hozott változást az esélyegyenlőség kérdésében, de a társadalomban és az intézményrendszerben megmaradt az az "ősi felfogás", amely devianciaként kezeli a fogyatékosságot. Ezzel együtt erősödött az a felfogás, miszerint a társadalmat meg kell kímélni a "devianciákkal" való találkozásoktól, kapcsolódásoktól - tette hozzá.

Mint mondta, ez azzal is járt, hogy az egészségügyi és oktatási intézmények speciális gyógypedagógiai módszerekkel akarták "kigyógyítani", illetve "kigondozni" az embereket a fogyatékos létből, ami szintén csökkentette a társadalomba való beilleszkedés lehetőségét; ezek az emberek "gyógyítás" helyett inkább megértésre és elfogadásra vágynak.

Tibori Tímea szerint ez a "stigmatizáció" leképezi a közgondolkodást, a társadalom ahelyett, hogy elemi feladatának tekintené a szakszerű segítségnyújtást, nem vesz tudomást a fogyatékossággal élő emberekről.  Kiemelte: a rendszerváltás óta sok kísérletet tettek arra, hogy oldják ezeknek az embereknek a bezártságát, de az iskolarendszer - példaként említette a kisegítő iskolákat - hozzájárult ahhoz, hogy ezek sikertelenek maradjanak. Az intézmények kész eszközrendszerrel rendelkeznek az elkülönítéshez - tette hozzá.

Kele Mária rehabilitációs szakember ennek kapcsán azt mondta: az iskolákban a legtöbbször a tanári kar vagy az iskola vezetése határolódik el a fogyatékos vagy hátrányos helyzetű gyerekek felvételétől.

Botos József, a Társadalombiztosítási Intézet volt főigazgatója a fogyatékos emberek társadalombiztosításban betöltött szerepét tekintette át. Kiemelten szólt a csaknem 430 ezer, korhatár alatti rokkantnyugdíjas helyzetéről, akik 80 százalékánál 67 százaléknál súlyosabb képesség-károsultságot állapítottak meg. Ezek közül az emberek közül hat év után minden ötödik meghal - mondta Botos József, aki szerint mindez a kirekesztettség miatt következik be. Felhívta a figyelmet a politikusok felelősségére, akik szerinte a "szőnyeg alá söprik" a kérdést.

Arról is beszélt: az ország vezetése eddig nem tekintette nemzetgazdasági szempontból fontosnak, hogy rehabilitálják a fogyatékosokat. Botos József szerint milliárdokat lehetne megspórolni a tb-nek, ha minden vállalat hajlandó lenne egy fogyatékos embert alkalmazni. Ehhez persze a cégeket érdekeltté kell tennie az államnak - tette hozzá.

A szakemberek összegzése szerint az előítéletek kiiktatásában az iskolákban és óvodákban megvalósuló integrált oktatás segíthet. Ehhez az is szükséges, hogy a pedagógusképzésben megtanítsák a leendő szakembereket a kérdés kezelésére, és az oktatás mellett a nevelés nagyobb hangsúlyt kapjon.  A konferencián szó volt a televíziós műsorok szemléletformáló szerepéről, illetve a fogyatékosokról szóló műsorok hiányáról is. A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a szemléletváltáshoz jelentős időre van szükség.