Kincs, ami van

Velkey Györggyel, a Bethesda kórház főigazgatójával készített interjút a Magyar Nemzet.

A Bethesda kórház

Velkey György főigazgatónak egyre kevesebb ideje jut a gyógyításra. Az interjúban hivatásáról, a gyermekgyógyászat múltjáról, jelenéről és nehéznek tűnő jövőjéről elmondta, 1995-ben lett az aneszteziológiai és intenzív osztály vezetője. Csaknem négy évvel ezelőtt szívrohamban meghalt Dizseri Tamás, a kórház újraalapítója és karizmatikus vezetője. Velkey György egyik napról a másikra került abba a kényszerhelyzetbe, hogy főigazgatóként folytassa a munkát. Orvos igazgatóként és főigazgató-helyettesként ő volt az, aki belelátott a Bethesda külső kapcsolataiba, belső viszonyaiba, értékeibe, küldetésébe. Nem volt könnyű elfogadnia, hogy menedzser-vezetővé kell válnia, és visszalépnie a szakmai munkából.

A többi kórházhoz hasonlóan arra törekednek, hogy az orvos- és az ápolástudomány lehető legmagasabb fokán, a tudást és a műszerezettséget beleértve gyógyítsák a betegeket, és megadjanak számukra mindent, amit lehet.

A Bethesda közszolgálatot végző kórház, betegeink legnagyobb része Budapestről, a környező kerületekből érkezik mindenféle gyermekgyógyászati bajjal, a szokásos beutalási és ügyeleti rend szerint. De vannak olyan speciális területek, mint a pulmonológia, az intenzív ellátás vagy a Down-szindrómás gyermekek kezelése. Néhány profiljuk, így a gyermekneurológia és az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ országosan is elismert.

Ahhoz, hogy tartósan stabil maradhasson a Bethesda, illetőleg az egész gyermekellátó rendszer, feltétlenül átgondolt, szisztematikus, konszenzuson alapuló vagy azt kereső, szakmai érvek alapján létrejövő szerkezeti és finanszírozási változásra van szükség. Tudomásul kell venni, hogy a gyermekgyógyászat egy önálló alrendszer, a gyermekek gyógyítását csak ebben a formában lenne szabad engedni. Sokféle intézkedés történt, de nem lehet látni az alagút végét – mondta el a főigazgató.