Mérések és vágások | Weborvos

Az eddig elkészült öt törvényjavaslat-csomag közül egy sem foglalkozott a kórházak magánosításával.

A változtatás szükségességét - amit alapjában véve egyetlen parlamenti párt szakpolitikusai sem vitatnak - számos tényező indokolja. Sok az a 60 ezer aktív ellátást nyújtó kórházi ágy, amely az ország mintegy 160 intézményében darabonként és évente 5,5 millió forintjába kerül az államnak és a járulékfizetőknek. Sok azért - érvel az egészségügyi minisztérium -, mert az ágyak átlagos kihasználtsága 75-80 százalékos, és mert a betegek 25-30 százaléka nem elsősorban orvosi, hanem szociális javallatra kap ellátást.

Szakértői becslések szerint akár minden ötödik pácienst ugyanilyen eredményesen lehetne járóbetegként is gyógyítani, mégis kórházba fektetik. Habár az elmúlt években több ösztönző pályázat is volt, az egynapos sebészet súlya még mindig csak néhány százalékos a sebészeti szakmában - jelentősen lemaradva az ennek többszörösét mutató nyugat-európai adatoktól. Mivel a lakosságon belül folyamatosan nő az időskorúak aránya, mind nagyobb az igény a hosszan tartó, krónikus kezelésre, ápolásra. A mérleg tehát azt mutatja, hogy az aktív kórházi ágy finanszírozhatatlanul sok, a krónikus pedig az igényekhez képest kevés.

Makacsul ragaszkodnak azonban az önkormányzatok, az egészségügyi dolgozók és a betegek a kórházukhoz, így az 1996-ban nyilvántartott 93 ezer ágyat máig mindössze 13 ezerrel, 80 ezerre lehetett letornászni. A teljes bezárással járó konfliktust a rendszerváltás óta csak a főváros vállalta: a Vas utcai és a csepeli kórház szűnt meg, Mikola István pedig még miniszterként a Szobi utcai mentőkórházat ürítette ki, illetve költöztette be az Országos Baleseti Intézetbe.

Vidéki kiskórházak bezárásának híre számtalan parlamenti interpellációt szült - így például a Tolna megyei Pincehely dolga több cikluson keresztül szolgáltatott vitatémát a T. Háznak -, a bezárás vagy profilváltás helyett pedig sok esetben pénzügyi konszolidálás, sőt esetenként állami beruházás lett a végeredmény, például Siklóson, Edelényben, Komáromban, Szikszón. Az önkormányzatok nemcsak presztízs- és érzelmi okok miatt ("ha nincs kórház, senkinek az anyakönyvi kivonatában nem lesz benne, hogy itt született") védik intézményeiket, hanem azért is, mert a legtöbbször ezek a település legnagyobb munkaadói: egy 600 ágyas városi kórház mintegy 900 dolgozót foglalkoztat.
Az új koncepció részletei a teljes cikkben