Mérlegen az őssejtek | Weborvos

Az embrionális őssejtek felhasználásával kapcsolatos etikai viták megosztják a politikai, a tudományos és a vallási közösségeket.

Az emberi szervezetben (és más élőlények esetében is) minden egyes sejt magában hordozza ugyan a megfelelő információkat, amelyek szükségesek egy teljesen életképes ember felépítéséhez, azonban ezek az információk a legtöbb esetben "zárolva" vannak a sejt számára; ki-ki a saját feladatát végzi, nincs szükség arra, hogy más munkaterületekre kalandozzon. Az őssejtek azonban igazi ezermesterek, nincsenek elkötelezve egyetlen speciális feladat mellett sem, megfelelően sokasodva elvileg bármilyen szerv vagy szövet létrehozására képesek. Lehetnek totipotensek (valóban képesek egy ember felépítésére), pluripotensek (bármilyen sejtet létrehozhatnak de önmagukban nem tudnának egy embert megformálni), multipotensek (behatároltabb képességűek, képesek számos sejtté, de nem mindenfélévé fejlődni - ilyeneknek köszönhetjük például a vérünk pótlódását), illetve unipotensek (csak egy sejttípust képesek létrehozni de megújulnak és nem vesztik el az osztódási képességüket, mint például az ideg- vagy izomsejtek).

Mintegy tíz évvel ezelőtt, 1998-ban merült fel először hivatalosan, hogy őssejtekre lehetne szert tenni emberi embriókból, majd hamarosan megoldás született arra, hogy lehet a pluripotens őssejtmintákat életben tartani és tenyészteni, úgynevezett sejtvonalakat létrehozva, de arra is sikerült rávenni őket, hogy különféle szöveteket alkossanak. A közvélemény azonnal lecsapott a témára és számos ország látott hozzá a fejlesztésre vonatkozó szabályok megalkotásának.

Az embrionális őssejtek felhasználása szükségessé teszi mesterségesen, laboratóriumi körülmények között megtermékenyített petesejtekből kialakuló hólyagcsírák (az embrionális fejlődés igen korai, relatíve kevés sejtes szakasza) szétbontását. Bizonyos csoportok úgy vélik, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik, ezért már a hólyagcsírát is embernek tekintik, így morálisan megkérdőjelezhetőnek tartják az elpusztítását. Észak-Amerikában ez a legfőbb oka annak, hogy a terület kutatásai erősen korlátozottak.

Két évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban Bush elnök megvétózta a javaslatot az őssejtkutatás támogatásának kibővítésére, így ott jelenleg csak már létező és a szülők rendelkezésére megsemmisített (például abortusz során) embriók használhatóak kutatási célra. Kanadában is hasonló a helyzet, azonban Nagy-Britanniában nincs érvényben ilyesféle korlátozás, ott szabadon klónozhatók a kívánt őssejtek.

A technológia mindenféleképpen életmentő lehet, például a kemoterápián átesettek számára, akiknek új vérképző őssejtekre van szükségük, így éppen a heves ellenállás miatt egyre nagyobb hangsúly helyeződik a nem embrionális őssejtforrások kutatására. Nemrégiben a magzatburki folyadék segítségével lehetségessé vált például a már elkötelezett testi sejtek újraprogramozása, hogy "elfelejtsék" eredeti feladatukat, és újból hozzáférjenek az ember teljes tervrajzához.