Miért vannak arrogáns orvosok?

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

A felsőfokú végzettséggel rendelkezők és a budapestiek kevésbé érzik magukat kiszolgáltatottnak, amikor orvoshoz fordulnak.

„Doktor úr, úgy érzem, hogy engem semmibe vesznek. – Nagyszerű. Kérem a következőt..." A magyar viccgyűjtemények e nem túl becses darabjának, úgy érezni, van némi köze a valósághoz - írja a HVG szerzője. Van persze ennél életközelibb példa is az orvosi arroganciára, mindenkinek van néhány kellemetlen története, ami vagy vele, vagy hozzátartozójával esett meg.

Az egyes orvosok lekezelő, kioktató hangnemét sokan a szakma, ha nem is szükségszerű, de természetes velejárójának tartják, mondván, „az orvos is ember, a szakmában sokféle habitus előfordul". A beteg számára azonban ez nem ennyire egyértelmű. Megalázottnak lenni egy olyan helyzetben, amikor ijedten, félve segítséget kérünk, kétségbeesést, szomorúságot, dühöt vált ki – habitustól függően.

Ha az emberek elfogadják, hogy száz cipészből csak kettő végez jó munkát, akkor miért gondolják, hogy ez az orvosoknál másként van" - mondja egy fiatal urológus, aki arról is beszél: megérti ő a betegek panaszait, de szerinte sokkal fontosabb, hogy a betegséget meggyógyítsa, semmint hogy „kedveskedjen meg jófejkedjen". (Azt csak csendben jegyezzük meg, hogy a kedveskedés és a megalázás között még számtalan lépcsőfok van, amelyek jó része tolerálható, utóbbi azonban elfogadhatatlan.) Egy belgyógyász kollégája pedig arról beszél, hogy nyilván az orvosok sem angyalok, de a betegek is sokszor agresszíven lépnek föl: „legutóbb azért akart feljelenteni egyikük, mert meg mertem kérdezni tőle, hogy pontosan mije fáj. Azt ismételgette, hogy olvassam el a beutalót, és ne kérdezgessek, különben feljelent".

„Magyarországon még csak a legifjabb orvosgeneráció részesült ilyen oktatásban" – mondja Pilling János, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen orvosi kommunikációt tanító szakember. A medikusok féléves tantárgyát a kötelező továbbképzések keretein belül választható kommunikációs panelek egészíthetik ki. „Az orvosoknak csak egy részére jellemző az arrogancia, hiszen ők is legalább olyan sokfélék, amilyenek a betegek. A konfliktusok forrásai azonban nem csak az orvosok lehetnek, hanem a páciensek is – a média gyakran ad hírt orvosokra támadó betegekről –, s az egészségügy társadalmi és politikai környezete is kelthet olyan feszültségeket, amelyek az orvos-beteg kapcsolatban megjelennek" – érvel Pilling. Az orvosok társadalmi helyzete is sokat változott – teszi hozzá. „A beteg kiszolgáltatottsága vagy az orvos fölérendelt helyzete a gyógyítás sajátos viszonyrendszeréből adódik, de a paternalisztikus szemlélet erősen visszaszorult már" – utal arra, hogy a 20. század elejéig egyáltalán nem volt jellemző, hogy a doktor felvilágosította volna a beteget a kezelés mikéntjéről, vagy megkérdezte volna a véleményét.

A betegjogi tudatosság szintje valószínűleg nő, de van még mit behoznunk. Ráadásul az arrogáns, lekezelő viselkedés bizonyítása majdnem lehetetlen. A Betegjogi, Gyermekjogi és Ellátottjogi Közalapítványnál azt mondták: vannak ilyen panaszok, de kivizsgálásuk nehéz. Előfordult már, hogy egy orvos bocsánatot kért, ahogy az is, hogy letagadta a történteket. A vizsgálatban kihallgatható asszisztencia pedig vagy nem nyilatkozik, vagy nem emlékszik, vagy úgy emlékszik, hogy nem történt semmi. Egy tavaly év végén betegjogi képviselők által végzett felmérésükből az derül ki, hogy a beteg emberek erősen kiszolgáltatottnak érzik magukat, amikor egészségügyi ellátást kell igénybe venniük. Az értelemszerűen erősebb érdekérvényesítő képességgel bíró felsőfokú végzettségűek, valamint a budapestiek kevésbé érzik magukat elveszettnek, mint a közép- és alapfokú végzettségűek, illetve a kisebb települések lakói. Utóbbiaknak ugyanis sokkal nehezebb orvost váltani, egyebek mellett a távolság miatt. A betegjogi szabályozás eredményességét illetően a legoptimistábbak a 30-49 évesek, a legpesszimistábbak pedig a 30 év alattiak.

A betegjogi képviselők mellett ma már fordulhatnak a 2006-ban létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelethez is a panaszosok. Az „emberi méltósághoz való jog megsértése" címén például. Bár ilyen címen – a honlapon közzétett lezárt ügyeket böngészve úgy tűnt – nem született még elmarasztaló határozat, idén már közel hetvenen keresték ilyen panasszal a felügyeletet.
A Magyar Orvosi Kamara többszöri megkeresésünk és ígéretük ellenére sem reagált, pedig kíváncsiak lettünk volna, ők mit gondolnak minderről.