Négymillió ember hiányzik az egészségügyből

Az Egészség Világnapja 1950 óta április 7-én kerül megrendezésre, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet egy-egy világméretű egészségügyi problémára.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az Egészség Világnapján hozza nyilvánosságra jelentését a világ egészségéről. A Jelentés a Világ Egészségéről 2006 - Az Egészségért dolgozunk felívja a figyelmet azokra a válság-jelenségekre, amelyek az egészségügy emberi erőforrását – bár jelentősen eltérő szinteken – világszerte jellemzik. Kiemelten foglalkozik a legnagyobb szegénységgel és betegség-teherrel küzdő országokkal, amelyekben leginkább szükség lenne a megfelelően képzett egészségügyi dolgozókra, és ahol a legnagyobb hiány van belőlük.

A központi ünnepségnek helyet adó Lusakában (Zambia) hirdeti meg április 7-én az Egészségügyi Világszervezet egy új egészségügyi emberi erőforrás szövetség létrehozását, melynek feladata a nemzeti és nemzetközi erőfeszítések összehangolása lesz ezen a létfontosságú területen. A szövetség megalakulását követően összehangolt cselekvési kampány indul, melynek célja az egészségügyi dolgozók számára a tisztességes és biztonságos munkakörülmények létrehozásának, munkájuk elismerésenek és a hatékony munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtésének elősegítése.

Az egészségügyi munkaerő súlyos hiánya 57 országban megkérdőjelezi még az alapvető, életmentő ellátások nyújtását is, beleértve a gyermekkori védőoltásokat, az anyák biztonságos várandóssági és szülési ellátást, illetve a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis kezeléshez történő hozzáférést. A munkaerőhiány, együttesen a képzés és tudás hiányosságaival, jelentősen gátolja az egészségügyi rendszereket abban, hogy hatékonyan reagáljanak a krónikus betegségekre, a madárinfluenzára és egyéb egészségügyi kihívásokra, írja a Jelentés a Világ Egészségéről 2006 – Az egészségért dolgozunk, amelyet ma jelentetett meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

További több mint négy millió orvosra, nővérre, szülésznőre, menedzserre és népegészségügyi szakemberre lenne sürgősen szükség ahhoz, hogy az elmaradásokat megszüntessük ebben az 57 országban, amelyből 36 a szaharai Afrikában van, írja a jelentés, amelyet világszerte számos városban különböző rendezvényeken mutatnak be az Egészség Világnapja alkalmából. Minden egyes országnak fejlesztenie kell az egészségügyi személyzetet alkotó orvosok, nővérek és egyéb szakdolgozók munkaerő-tervezésére, oktatására és foglalkoztatására vonatkozó módszereit, valamint jobb munkakörülményeket kell teremteni számukra, következtet a jelentés.

„A Világ lakossága növekszik, ugyanakkor az egészségügyi dolgozók száma stagnál, vagy még inkább csökken, számos esetben pontosan azokon a helyeken, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk," mondta Dr. LEE Jong-wook, a WHO főigazgatója. „A fejlődő világban az egészségügyi dolgozók gazdasági nehézségekkel, romló infrastruktúrával és társadalmi nyugtalansággal szembesülnek. Sok országban a HIV/AIDS járvány az egészségügyi dolgozók egészségét is tönkretette, vagy elvette életüket."

A Jelentés a Világ Egészségéről 10 éves tervet vázol fel a válság kezelésére. Felszólítja az országok vezetőit, hogy sürgősen alakítsák ki és valósítsák meg az egészségügyi munkaerőre vonatkozó nemzeti stratégiájukat. Ezek megvalósításához nemzetközi donor támogatásra van szükség.

A fertőző betegségek, valamint a terhesség és szülés alatti komplikációk évente mintegy 10 millió ember halálát okozzák. Az egészségügyi dolgozók jobb hozzáférhetősége számos ilyen halált megelőzhetne. Egyértelmű tények igazolják, hogy az egészségügyi dolgozók lakosság számhoz viszonyított arányának növekedésével együttesen növekszik a csecsemők, gyermekek és anyák életben maradási esélye.

„Ahol a legnagyobb szükség van rájuk, ott nem képeznek és alkalmaznak elegendő egészségügyi dolgozót, és egyre többen csatlakoznak a képzett szakemberek „agyelszívásában" érintettek csoportjához és vándorolnak el jobban fizetett állásokba, gazdagabb országokba, akár a szomszédba, akár a gazdag iparosodott államokba. Feltehetően ezek az országok fokozatosan növekvő számú külföldi szakembert vonzanak, tekintetbe véve elöregedő lakosságukat, akik egyre több tartós ápolást igényelnek," mondta Dr. Timothy Evans, a WHO főigazgató helyettese.

A válság kezelése érdekében több, az egészségügyi dolgozók képzését és támogatását szolgáló, közvetlen befektetésre van szükség. Kezdetben a pénzeket több egészségügyi dolgozó képzésére kell fordítani. Amint ők végeznek és belépnek a munkaerőpiacra, forrásokra lesz szükség bérük kifizetéséhez. A komoly munkaerő-gondokkal küzdő 57 országban az egészségügyi költségvetés évente, személyenként legalább 10 USD mértékű emelésére lesz szükség, hogy az elmaradás felszámolásához szükséges négy millió egészségügyi dolgozó képzését és bérét fizetni tudják. Ezen célkitűzés 20 éven belüli megvalósítása ambíciózus, de ésszerű cél, vonja le a következtetést a Jelentés.

Az elmaradás felszámolásának finanszírozása jelentős mértékű célzott, és kiszámíthatóan rendelkezésre álló pénzeszközt igényel, mind nemzeti forrásokból, mind pedig a nemzetközi fejlesztési partnerektől. A Jelentés ajánlása szerint, az összes jövőbeni egészségügyi célú pénzadomány 50%-át az egészségügyi rendszerek megerősítésére kell szánni, és ennek 50%-át kifejezetten az egészségügyi munkaerő képzésére, megtartására és kiszámítható, fenntartható finanszírozására kell fordítani.
Világszerte legalább 1,3 milliárd ember nélkülözi a legalapvetőbb egészségügyi ellátáshoz történő hozzáférést, gyakran azért, mert nincs egészségügyi dolgozó. A hiány világméretű, de legnagyobb a teher azon országokban, amelyeket a szegénység és a betegség legjobban súlyt, és ahol az egészségügyi dolgozókra a legnagyobb szükség lenne. A legsúlyosabb a hiány a szaharai Afrika országaiban, amelyekben a világ lakosságának 11%-a él, a világ betegség-terhének 24%-át viselik és a világ egészségügyi dolgozóinak mindössze 3%-a dolgozik náluk.

A Jelentés azonnali és innovatív kezdeményezéseket sürget a hatékonyság javítása érdekében. Például, a HIV/AIDS, tuberkulózis és egyéb kiemelten kezelt betegségekkel foglalkozó programok során olyan munkamódszereket alakítottak ki az alacsony képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozók részére, amelyek alkalmazásával sikeresen tudnak végrehajtani meghatározott egészségügyi feladatokat. Ezen tapasztalatokat hasznosítani kell a nemzeti egészségügyi munkaerő stratégiák kialakítása során. A Jelentés a Világ Egészségéről ajánlása szerint annak érdekében, hogy elérjük a célt és „a megfelelő készségekkel rendelkező, megfelelő dolgozót a megfelelő helyre tegyük, hogy megfelelő tevékenységet végezzen", az országoknak olyan terveket kell készíteniük, amelyek magukban foglalják az alábbiakat:

- Növelni kell a munkaerő hatékonyságát: az egészségügyi dolgozók számára jobb munkakörülményeket, nagyobb biztonságot, az ellátáshoz és gondozáshoz való jobb hozzáférést kell biztosítani;
- Fel kell mérni, hogy mi vár ránk: jól előkészített tervre van szükség a jövő egészségügyi munkaerejének képzéséhez;
- A kellő kapacitást meg kell teremteni: ehhez munkaerő tervezés; a vezetés és menedzsment fejlesztése; a minőség javításának elősegítése érdekében szabványosítás, akkreditáció és engedélyezési eljárások szükségesek.

A nemzeti stratégiákon túl a jelentés sürgeti a világméretű együttműködést:

- Közös befektetéseket a kutatásba és az információs rendszerekbe;
- Megállapodásokat az etikai szabályoknak megfelelő toborzásra és a migráló egészségügyi dolgozók munkakörülményeire vonatkozóan, valamint az egészségügyi munkaerőre vonatkozó nemzetközi tervezést a humanitárius krízis helyzetek és a világ egészségét fenyegető veszélyek, például influenza pandémia esetére;
- A donor országok elkötelezettségét, hogy erőfeszítéseikkel segítik a válságban lévő országokat az egészségügyi munkaerő fejlesztésében és támogatásában.