Olcsóbban is gyógyulhatnánk

Reformcél a tudatosabb gyógyszerfogyasztás.

- Mivel magyarázható, hogy a gyógyszer árváltozásoknál egyidejűleg az egyik esetben drasztikus növekedést, más esetben csökkenést tapasztalunk? - kérdeztük dr. Korondán Gábort, aki egy multinacionális gyógyszergyártó cég egykori, nyolc országra kiterjedő, regionális árazási és támogatási menedzsereként alapos ismerője a témának.

- Egyes gyógyszerfajták ára minden állami kontrolltól független, mivel az állam nem is támogatja ezeket a termékeket. Ezek a recept nélkül is kapható termékek. A másik csoportba tartoznak a receptköteles gyógyszerek, amelyekért a teljes árnak csak egy részét fizeti a beteg, a másik részt az állam, jelen esetben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). A támogatás mértéke eltérő lehet, sőt változhat is. Az elmúlt időszakban számos áremelkedés hátterében az állt, hogy az OEP kisebb támogatást szabott meg az adott termékekre.

Ezáltal - noha a termék ára változatlan - a beteg által fizetett rész megnőtt. Korábban például, ha egy termék 90 százalékos támogatást kapott, a beteg a teljes ár 10 százalékát fizette. Ám, ha most ugyanennek a terméknek támogatását 70 százalékra csökkentették, a betegnek a fennmaradó 30 százalékot kell fizetnie, ami abszolút értékben háromszorosa az általa korábban fizetettnek. Miközben a termék árán a gyártó semmit nem változtatott. Az elmúlt években a gyógyszerkassza kiadásai minden évben túllépték a tervet, most a gyógyszerkassza abszolút értékű csökkentése a cél. Ennek ez az egyik módja, amely egyben része az állami költségvetési deficit csökkentését célzó intézkedéseknek is - foglalta össze Korondán Gábor.

- És megterheli a betegek pénztárcáját is. Ugyanakkor a kormányzat egyéb lépései révén egyes termékek mégiscsak olcsóbbá váltak...

- Egyfajta kompenzációt valóban tapasztalhatnak a gyógyszert vásárlók. Például annak a következményeként, hogy az OEP közölte: megvonja a teljes támogatást azon termékektől, melyek a velük egy csoportban lévő, úgynevezett referenciatermék áránál több mint 20 százalékkal drágábbak. Ennek az intézkedésnek a hatására a termelők önként kényszerülnek árat csökkenteni, abban az esetben, ha több mint 20 százalékkal drágábbak a referenciatermék áránál. Amely termékkörben ezt megtették, ott a fogyasztók árcsökkenést tapasztalhattak.

- Mennyiben célja az egészségügyi reformnak a gyógyszerárak kordában tartása? Mit várhatunk?

- Az egyik oldalon egyértelmű, hogy a gyógyszerek támogatására fordított összeget - mely 2006-ban 400 milliárd forint körül volt - csökkenteni akarják. Ez a már említett módon, vagyis a támogatások csökkentése miatt árnövelő hatású a betegek szintjén. Ugyanakkor a reform egyik fő célja a betegek tudatosabb gyógyszerfogyasztásának elérése. Ennek keretében már találkozunk olyan tájékoztatókkal, melyek arra hívják fel a figyelmet, hogy több termék tartalmazza ugyanazt a hatóanyagot, s némelyik lényegesen olcsóbb a korábban alkalmazottnál. Ilyenek az úgynevezett generikus szerek.

- Tehát mégis remélhető, hogy olcsóbb gyógyszerekhez jussunk?

- Mondjuk azt, hogy a potenciális lehetőség adott. Azért lehet csak ilyen visszafogottan fogalmazni, mert az olcsóbb generikus gyógyszerek eddig is jelen voltak a hazai piacon, csak térnyerésük az utóbbi időkig elég mérsékelt volt. Ennek okát a rendszerben kell keresnünk. Ha sem az orvos, sem a gyógyszerész nem érdekelt az olcsóbb termék felírásában, eladásában, a beteg pedig minimális tájékoztatást sem kap a helyettesítő gyógyszerek létezéséről, akkor nem csodálkozhatunk az eredménytelenségen. Ma számos területen a rendelkezésre álló, s azonos hatóanyagot tartalmazó termékek közül a legdrágábból fogy a legtöbb, s a legolcsóbból a legkevesebb. Tehát a betegek jóval többet fizetnek, mint amennyit feltétlenül ki kellene adniuk gyógyszerekért. A hazai gyógyszerszedési szokásokat mindenképp célszerű ésszerűsíteni, s az olcsóbb termékek irányába eltolni. Ehhez a szereplők megfelelő érdekeltségi rendszerét kellene kialakítani.

- De lehet itt aktív szerepe a betegnek? Hisz ők azt veszik, amit felírnak neki?

- Magyarországon ma ez még döntően így van, de nem feltétlenül kell így is maradnia. Más országokban nagy figyelmet és jelentős összegeket költenek a betegek felvilágosítására. E törekvés célja, hogy a beteg is tisztában legyen azzal, hogy számos ugyanolyan hatóanyagot tartalmazó gyógyszert eltérő áron vehetnek meg. Sőt mi több, annak eldöntésébe is beleszólhatnak, hogy melyiket alkalmazzák a terápia folyamán. Nyilván nem venné mindenki a legolcsóbb gyógyszert, de a tudatosság megjelenése, a döntésekbe való bekapcsolódás mindenképp javítaná a jelenlegi gyógyszerszedési szokásokat, s a lakossági kiadásokat is csökkentené.

dr. Takács Ilona