Politikai érdekek vágják haza a nyugdíjrendszert

A magyar nyugdíjrendszer elmúlt években mért hiánya nem vezethető le a demográfiai, foglalkoztatási és járulékfizetési változásokból.

A magyar nyugdíjrendszer elmúlt években mért hiánya nem vezethető le a demográfiai, foglalkoztatási és járulékfizetési változásokból, viszont együtt ingadozik a politikai ciklusokkal. A nyugdíjrendszer hiánya 1997 és 1999 között stagnáló vagy növekvő, majd gyorsan visszaeső, 2001-től azonban ismét emelkedő trendet mutatott, vagyis a rendszer rövid távú egyensúlya, ahelyett hogy a reform nyomán megteremtődött volna, még inkább felborult - állította mai vitaindító előadásában Gál Róbert Iván a (NYIKA) mai ülésén.

A Napi Online tudósítása szerint a Tárki kutatója a hiány növekedését egyértelműen a politikára vezette vissza. A nyugdíjrendszer politikai kitettségét jól mutatja a nyugdíjak reálértékének változása. A választások utáni első és második évben az ellátások növekedési üteme rendszeresen visszaesik. Az 1998 előtti két ciklusban, ezekben az években kifejezetten csökkentek a reálnyugdíjak. A választás előtti évben viszont a növekedési ütem mindig meghaladja az előző évit, a választási években pedig még nagyobb mértékű a növekedés. A sors fintora, hogy a rendelkezésünkre álló adatokban szereplő kormányok igyekezete hiábavaló volt, mindhárom - Antall-Boross, Horn, Orbán - elvesztette a választást.

A negatív hatás azonban drámai: az 1997-es nyugdíjreform után a hosszú távú egyensúlyt mutató implicit nyugdíjadósság nagy része eltűnt, a 2000 és 2002 közötti járulékcsökkentések, a 2002 és 2006 között fokozatosan bevezetetett 13. havi nyugdíj és a minden kormány által alkalmazott nyugdíjemelések megsokszorozták a rendszer hosszú távú eladósodottságát. Ezt a romló tendenciát fejelte meg a nyugdíjkorrekció, vagyis a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején megállapított nyugdíjak kiigazítása - mondta a szakértő.