Szakmai és civil szervezetek állásfoglalása

Az egészségügyi rendszer finanszírozását részben privatizáló „jogalkotási koncepcióról" adtak ki állásfoglalást szakmai és civil szervezetek.

Az egészségügy finanszírozásának tervezett átalakítása az eddigieknél nagyobb horderejű, a viszonyokba legmélyebben beavatkozó, szokatlanul nagy társadalmi kockázatokat hordozó döntés. A már megtett reformlépesek mentesítenek a sürgős döntéskényszer alól. A reformok lemerevedése nem jelentős kockázat, minthogy a rendszer beállt egy reform-pályára. Ezek alapján azt igényeljük, hogy a jelenlegi koncepciót a kormányzat vonassa vissza. E helyett bocsásson társadalmi vitára egy olyan egészségügyi finanszírozási koncepciót, amely nyíltan bemutatja az alternatív változtatások előnyeit és hátrányait, a várható kimenetek jelenleginél szélesebb spektrumát, és a társadalmilag kedvezőtlen kimenetek kezelési lehetőségét.

Az Egészségügyi Minisztérium honlapján megjelent egy "részletes jogalkotási koncepció", amelyet – a szöveg szerint - “a társadalmi vita és a koalíciós megállapodás alapján" alakított ki a minisztérium. A dokumentum, minden lapján jelzi, hogy "A Kormány álláspontját nem tükrözi". Állásfoglalásunk azt az igényt fejezi ki, hogy e dokumentum ne is váljon ebben a formában a kormány álláspontjává.

A jelenlegi koncepció társadalmi vitája valójában még nem történhetett meg, hiszen teljesen új, az eddigi javaslatoktól eltérő, nemzetközileg is egyedülálló koncepcióról van szó. Ez a koncepció csak igen kis mértékben veszi figyelembe a korábbi társadalmi vitát, az állampolgári és szakértői vitákban elhangzott ellenérveket. Minthogy az érvek eddig jórészt leperegtek egy súlyosan átpolitizált és értékterhelt álláspont képviselőiről, nem látjuk értelmét újabb részletes érvelésnek. Csupán a dokumentum néhány alapvető belső ellentmondására és megalapozatlan állítására hívjuk fel a figyelmet, a dokumentum logikája mentén haladva.

1. Állítás:

"Általános szakmai konszenzus van abban, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer nem felel meg a nyugat-európai társadalombiztosítási rendszerek alapvető ismérveinek, jóllehet a német-francia típusú biztosítási rendszer megteremtése már 1990-ben is elhatározott szándéka volt valamennyi akkori parlamenti pártnak." (6. old.)

Problémák az állítással:

A “szakmai konszenzus" értelmezése önkényes. Az új koncepció nem közelít, hanem az eddiginél távolabb visz a nyugat-európai társadalombiztosítási rendszerektől.

2. Állítás:

"A jól meghatározott fejkvóták miatt a pénztáraknak nem is áll érdekükben a szelekció. Az idős, beteg emberek után ugyanis több pénzt kapnak, mint az egészséges, fiatalok után. Ezzel a rendszer megerősíti a nemzeti kockázatközösséget." (8. old) "A fejkvóta az egészségügyi igénybevételi adatokra épül: a különböző korú- és nemű biztosítottakra különböző értékű, amely statisztikailag elismeri az adott korú és nemű személy ellátási költségigényét." (25. old)

Problémák az állítással:

Az ország megyéi, kisebb és nagyobb térségei közötti – nemzetközi összehasonlításban is – rendkívül nagy mortalitási és morbiditási különbségeket a fejkvóták nem fejezik ki. A jelenlegi korrekció csak a kor és nem szerinti eltérő arányokat veszi figyelembe. Kevésbé egyenlőtlen országokban is az a tapasztalat, hogy az ilyen korrigált fejkvóta alapú forráselosztás a heterogenitásból adódó kockázatok csak kis hányadát képes kezelni. Az ennél finomabb kiegyenlítést azonban a koncepció elnapolja. Így a betegebb térségek ellátása nem javulhat a szükségletekkel arányosan.

A rendszer már csak ezért sem erősítheti, hanem éppen gyengíti a nemzeti kockázatközösséget.

3. Állítás:

"A pénztárak alakulásakor a jelenleg finanszírozott biztosítási ellátási csomag lényegi változtatására nem kerül sor. Mindenkire, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, a törvény erejénél fogva változatlanul kiterjed a biztosítási kötelezettség, járulékfizetés vagy annak állami átvállalása ellenében az alapcsomagon túl a biztosítási csomag továbbra is járni fog." (14. old.) "A kötelező pénztárak kiegészítő biztosítási tevékenységet nem folytathatnak, de a pénztártagok kérésére ajánlhatnak számukra kiegészítő biztosítókat. “ (9. old.)

Problémák az állítással:

A jelenleg finanszírozott biztosítási ellátási csomag az egészségügyben nincs pontosan meghatározva. A pénztáraknak korlátlan lehetőségük van arra, hogy egy-egy beavatkozásnál, vagy annak egyes részleteinél vitassák annak "csomaghoz tartozását".

A pénztár biztosítási csomag csökkentő tevékenységét megkönnyíti, hogy az értetlenkedő betegnek azonnal felajánlhatja a kiegészítő biztosítás lehetőségét.

4. Állítás:

"A jelenlegi rendszerben az OEP feladata a működési költségek finanszírozása, a nagyértékű eszközöket, a beruházásokat – tehát a fejlesztéseket és az eszközpótlást – alapvetően a tulajdonos-fenntartó kötelezettsége finanszírozni. (…) A tulajdonos-fenntartók az állami költségvetésből és egyéb – döntően uniós – forrásokból szerezhetik meg a szükséges pénzeszközöket. A több-pénztáras rendszer a jelenlegi elveken nem kíván változtatni, azaz fennmarad a duális finanszírozás. Uniós forrásokból az ellátórendszer fejlesztésekre pályázati úton kb. 400 milliárd forint elköltését tervezi a kormányzat változatlan keretek között. A forrásokra az egészségügyi szolgáltatók, illetve tulajdonosaik/fenntartóik pályázhatnak." (18. old.)

Problémák az állítással:

Két állítás ütközik. Az első állítás: "a fejlesztéseket a tulajdonos-fenntartó kötelezettsége finanszírozni". A második: a fejlesztési források "az állami költségvetésből és uniós forrásokból" származnak. Minthogy az utóbbi állítás bizonyos, nem érthető, hogy mit tesz a rendszer lényegi fejlesztéséhez az új tulajdonos, a magántőke.

A 400 milliárd forint pályázati úton történő elköltése – ellenkező rendelkezések és megfelelő koncepció hiányában – valószínűtlenné teszi, hogy a fejlesztések hatékonyan szolgálják a területi és egyéb kiegyenlítéseket, illetve, hogy figyelembe vegyék az egészségügy átalakításával létrejövő súlyponti kórházak, a járóbeteg ellátásban tervezett különböző típusú fejlesztések szükségleteit.

5. Állítás:

"A teljesítmény-finanszírozás alapvető metodikái változatlanok maradnak (német pont, HBCS, BNO, stb.) (…) A díjakat az ún. Díjtétel Bizottság állapítja meg és évente vizsgálja felül. A Bizottság munkájában a szolgáltatók képviselete biztosított. (21. old.) A Pénztárak biztonságos működésének garanciái (között van), hogy "a kisebbségi tulajdonosnak döntő befolyása van a pénztár irányítására," illetve "a Pénztárak részt vesznek a Díjtétel és a Fejkvóta Bizottságok munkájában". (28. old)

Problémák az állítással:

A Díjtétel Bizottság szerepe döntő az ellátások színvonalának és körének alakításában. A "szolgáltatók képviselete" nem garantálja azt, hogy kellő súlyuk lesz e kérdésekben a kisebbségi tulajdonossal, azaz a magántőkével szemben, amelynek viszont garantáltan "döntő befolyása van a pénztár irányítására".

A Díjtétel Bizottság ilyen módon felerősíti a korábban említett kockázatot, azt, hogy a pénztárak csökkentik a biztosítási csomagot.

6. Állítás:

“A pénztárak természetesen maximálisan érdekeltek lesznek az indokolatlan teljesítmények, párhuzamos ellátások visszafogásában. A pénztárak saját maguk dönthetnek arról, hogy milyen metodikákat alkalmaznak a kiadások kordában tartására: előzetes autorizáció, vizsgálati és terápiás eljárásrendek, volumen-szerződések, bázis-finanszírozás, preferált szerződések stb."(23. old.)

Probléma az állítással:

Az egyes pénztárak (elismerten a költségkorlátozásban érdekelt) menedzsmentje szokatlanul nagy szabadságot kap a szolgáltatók tevékenységének szabályozásában. Ezen belül az ugyancsak szabályozatlanul alkalmazható előzetes engedélyezés (autorizáció) lehetősége nem csak a betegeket, hanem az orvosokat is kiszolgáltatottá teheti (például sürgős és költséges beavatkozások esetében).

7. Állítás:

2007. NOVEMBER-DECEMBER A TÖRVÉNYTERVEZET PARLAMENTI VITÁJA
2007. DECEMBER VÉGE ZÁRÓSZAVAZÁS
2008. JANUÁR 1. A TÖRVÉNY HATÁLYBA LÉP
(31. old.)

Probléma az állítással:

Az eddigi reformlépések rövid idő alatt megoldották a legsürgetőbb kérdést, megszűnt a társadalombiztosítási kassza hiánya, sőt, szufficit keletkezett. Azt is bizonyítják, hogy a meglévő társadalombiztosítási apparátus rendkívüli, gyakran kegyetlenül nehéz feladatok végrehajtására is képes. Ennek következtében:
Semmi nem indokolja a kapkodást. A tervezett folyamat nehezen és csak igen nagy közköltséggel lenne visszafordítható. A mai formájában hevenyészett, sok tisztázatlanságot és ellentmondást tartalmazó "koncepció" 2 és fél hónapon belüli bevezetése értelmetlen társadalmi és politikai kockázat.

Semmi nem indokolja, hogy a közös biztosítás (a szó szoros értelmében vett társadalombiztosítás) intézményeit alkalmatlannak tekintsük további nehéz feladatokra. Némi türelmi idővel, a magántőkének eleve megszavazott bizalom töredékével, és a szakmai szervezeteknek a korrekciós döntéshozatalba bevonásával esélyt kellene teremteni arra, hogy közbizalomra építve működhessenek átszervezés esetén is. Erre a bizalomra mindenképpen szükség van, hiszen nem látható előre, mekkora szerepet fog vállalni a magántőke például a szegény "végeken".

Összefoglalva:

Az egészségügy finanszírozásának tervezett átalakítása az eddigieknél nagyobb horderejű, a viszonyokba legmélyebben beavatkozó, szokatlanul nagy társadalmi kockázatokat hordozó kényes döntés. Tudjuk, hogy minden reformnak ellenállásokkal kell számolnia, s ezért végrehajtásukhoz politikai bátorság kell. Az adott esetben az ellenállások is, az előre nem látható következmények is szokatlanul súlyosak, a társadalmi és politikai kockázatok pedig rendkívül nagyok sőt, veszélyesek.

A már eddig megtett reformlépesek mentesítenek a sürgős döntéskényszer alól. A reformok lemerevedése nem jelentős kockázat, minthogy a rendszer beállt egy reform-pályára. Mindezek alapján azt igényeljük, hogy a jelenlegi koncepciót a kormányzat vonassa vissza. E helyett bocsásson társadalmi vitára egy olyan egészségügyi finanszírozási koncepciót, amely nyíltan bemutatja az alternatív változtatások előnyeit és hátrányait, a várható kimenetek jelenleginél szélesebb spektrumát, és a társadalmilag kedvezőtlen kimenetek kezelési lehetőségét.

Budapest, 2007. október 20.

A Szociális Szakmai Szövetség Elnökségének tagjai:
Bényei Andrásné
Budai István
Ferge Zsuzsa (tiszteletbeli elnök)
Gosztonyi Géza
Juhász Gábor
Kecskés Rózsa
Kissné Szabó Zsuzsanna
Kövér Ágnes
Majláthné Lippai Éva
Pataki Éva (elnök)
Pelle József
Sajgál Rózsa
Sütő Csaba
Szabó János
Szöllősi Gábor
Takács Imre
Vass Péter
és a Magyar Szegénységellenes Hálózat Koordinációs Testülete