Tárki-tanulmány a közfinanszírozott gyógyszerkiadásokról | Weborvos

A magyar közfinanszírozott gyógyszerkiadások növekedési üteme elmaradt az EU-ban általában tapasztalttól - olvasható a Tárki témában készült tanulmányában, amelyet szerdán juttattak el az MTI-nek.

A tanulmány készítői ugyanakkor rámutatnak: nem kívánnak állást foglalni a gyógyszer-támogatási rendszer szakmai, gazdasági jellemzőivel, vagy a felírási, illetve fogyasztási szokásokkal kapcsolatban, hanem "csupán" a magyar közfinanszírozott gyógyszerköltségvetés nagyságának hiteles megítélése, a tények ismertetése a cél.

Nemzetközi összehasonlításban a magyar közfinanszírozott gyógyszerkiadások nem tekinthetők kiemelkedően magasnak, mert összehasonlítható értéken a magyar kiadások alacsonyabbak voltak, mint az EU átlaga, és annak GDP-beli aránya a hasonló gazdasági fejlettségű európai országok közül a legkisebb volt az utolsó összehasonlítható évben, 2002-ben. Megjegyzendő, hogy ez az arány a gazdagabb EU tagországokhoz viszonyítva magasnak számított: kiadásainkat úgy tűnik, meghatározza viszonylagos gazdasági fejletlenségünk - olvasható a dokumentumban.

A tanulmány szerint ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az ismertetett tények alapján nem lehet következtetni arra, hogy a közfinanszírozott gyógyszerkiadások mértéke gazdasági vagy orvosszakmai szempontból elegendő volt-e, és arra sem, hogy "jól" költötték-e el a közpénzt a gyógyszerek támogatására.

Azonban arra talán alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet: tényekre és tudásra alapozott informált döntésekhez, a közfinanszírozott gyógyszerkiadások ésszerűsítéséhez csakis a szakmapolitikai célokhoz illeszkedő mutatók használata járulhat hozzá - áll a tanulmányban.

Az ésszerűsítésnek a kiadásokat befolyásoló tényezők hiteles adatokra támaszkodó, szakmai műhelyekben megvitatott egészség-gazdaságtani és szakmai elemzésein kellene alapulnia. 

A gyógyszerkiadásokat befolyásoló tényezők mélyreható elemzése nélkül a kiadások kizárólag fiskális szempontú visszafogása más ellátási területen növelheti a forrásfelhasználást. A szakmai, illetve a szélesebb körű konszenzus elérése és megtartása érdekében mind az elemzés, mind pedig a végrehajtás során maradéktalanul érvényesülnie kellene a transzparencia elvének is. A dokumentum szerint a közfinanszírozott gyógyszerkiadás, azaz az Egészségbiztosítási Alap gyógyszer-támogatási tétele 1993-tól 2005-ig nominálértéken hétszeresére nőtt. Ha a kiadás reálértékét vizsgálják, akkor megállapítható, hogy az 2000-ig kis mértékben ingadozva enyhén emelkedett, azóta azonban folyamatosan, gyorsabb növekedés tapasztalható. Az elmúlt 13 év alatt a nominális 700 százalékos emelkedés reálértéken csupán 174 százalék, a "2000 óta több mint duplájára növekedett" gyógyszerköltség az inflációs hatás miatt reálértéken csak 66 százalékos emelkedésnek felel meg.

Ha a közfinanszírozott gyógyszerkiadásokat az ország gazdasági teljesítményéhez mérjük, akkor a kiadásokat a GDP arányában érdemes vizsgálni. A vizsgált időszakban a közfinanszírozott gyógyszerkiadások részaránya a GDP-ben kissé eltérő tendenciát mutatott: 1,4 százalékról kisebb kilengések után 2000-ben 1,1 százalékra csökkent, majd folyamatosan emelkedett, és a 2005-ös 1,6 százalék már meghaladta az előző 12 év legmagasabb, 1994-es értékét.

Míg Magyarországon az összehasonlítható értéken egy főre számított közfinanszírozott gyógyszerkiadás 1993 és 2002 között 153 százalékkal nőtt, addig Hollandiát leszámítva mindegyik vizsgálható EU tagországban ez a mutató a magyart meghaladó mértékben emelkedett.

A tanulmány szerint 2002-ben az EU tagállamaiban átlagosan a GDP 0,9 százaléka volt a gyógyszerekre fordított közkiadás. Az újonnan csatlakozott országok közül Magyarországon ez az érték 1,35 százalék, a Cseh Köztársaságban 1,38 százalék, Szlovákiában pedig 1,8 százalék volt.

Az unióhoz újonnan csatlakozott országok közül a magyar költségvetés gyógyszerkiadásai voltak a legkisebbek, az EU akkori tagállamaira számított átlagának 80 százaléka.