Térítési díj

Hogyan lehet eldönteni, hogy az adott alapítvány valóban a betegekért dolgozik, vagy csak pénzt gyűjt - saját zsebre – teszi fel a kérdést a Magyar Nemzet cikkírója.

Fejér megyében kilencszáz alapítvány működik A legfrissebb adatok szerint országosan 22 224 van bejegyezve, közülük 19 242 működik. A mérnök végzettségű Biczó István tanárként dolgozott, amikor 1995-ben cukorbetegsége következményeként elvesztette mindkét lábát. A több nyelven beszélő rokkantnyugdíjas alapítványt hozott létre Diab-Ped (a cukorbetegek lábaiért) néven. Ahogy az alapítványa körüli teendőket végzi, példaértékű. Mindenhol hangoztatja, hogy elengedhetetlen a prevenció, mert ha a beteg idejében felismeri és kezelteti a kórt, nem kerül olyan helyzetbe, mint ő. Úgy látja, a megelőzés az egészségbiztosítási pénztárnak is jóval olcsóbb, mint a rehabilitáció. Biczó István felháborítónak tartja azt a társadalmi közönyt, amely miatt szinte képtelenség támogatókra találnia.

A biztosító finanszírozza a dialízist és a veseátültetést is, mégis megalakult a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért, akárcsak a Központi Transzplantációs Alapítvány. Az előbbi élesen elhatárolja magát a telefonos marketinget folytató és ilyen úton pénzt gyűjtő alapítványoktól. A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért tagjai hangsúlyozzák, ők tudják, mit jelent idejében szervet kapni. A szervhiány következtében elhunytak hozzátartozói viszont nem értik, miért kellett szeretteiknek meghalniuk annak ellenére, hogy Magyarországon az utóbbi években volt pénz a szervátültetéses műtétekre.

A szervezetek gyűjtenének, ha volna kitől. A cégek, kicsik és nagyok, bizalmatlanok. Egy cukrászda tulajdonosa, aki az egyik alapítvány honlapján mint támogató szerepel, csak annyit árul el, hogy termékeikből szoktak adakozni, gyerekeket támogatnak, valamint csak olyan alapítványokat, amelyeknek a munkatársait személyesen ismerik. Szép számmal vannak olyan cégek, amelyek tudják, mit akarnak, és meg tudják ítélni, hogy egy alapítvány hiteles-e, vagy sem?