Tornacipős professzornő

Budapestre költözött Lisziewicz Julianna a múlt héten. A Népszabadság röviden ismerteti életútját.

A göttingeni Max Planck Intézet igazgatójának, Kramer professzor feleségének segítségével próbaidőre felvették az intézetbe. Lisziewicz molekuláris biológiai ismeretei jóval meghaladták a helyiekét, így a szokásos három-négy év helyett a magyar molekuláris biológus másfél év alatt szerezte meg a doktori címet. Az intézetben rákkutatással, ezen belül sejtciklusvizsgálatokkal foglalkozott, de hamarosan változott a helyszín. Ösztöndíjat kapott, amelynek köszönhetően az egyesült államokbeli Bethesdában található National Institute of Health-be került. AIDS-kutató lett.

A HIV-vírus egyik felfedezője, a világhírű Robert Gallo professzor is a Bethesdában dolgozott - a másik vírusfelfedező a francia Luc Montaigner -, Lisziewicz úgy döntött, megpróbál bekerülni a csoportjába. Befogadták. Azzal foglalkozhatott, amivel akart. Még harmincéves sem volt, amikor Gallo rábízta az AIDS-terápiás csoportot. Öt év alatt több új terápiás eljárást hoztak létre, és önállósodni kellett. Olasz kollégájával 1995-ben kutatócéget hozott létre. Klinikákkal, kutatócsoportokkal, egyetemekkel működtek együtt. Szabadalmaztatták ötleteiket, amelyekből terméket akartak előállítani. Az AIDS-tapasz alapötlete 1996-ra vezethető vissza, az első eredmények 2004-2005 táján jöttek. Az állatkísérletek azt mutatták, hogy a tapasz hatékony terápiás szer lehet az AIDS-betegek kezelésében.