Túl kevés a katonai terapeuta az USA-ban

A terapeuták sem képeznek kivételt: érzelmileg kiüresednek, túlhajszoltak, nem tudnak megfelelően felkészülni saját háborús küldetésükre.

Amputációk, harci stressz, válás, öngyilkosság - ha az amerikai katonák bajba kerülnek, segítségükre sietnek a katonai terapeuták. Ám mivel az Egyesült Államok egyszerre két háborút is vív jelenleg, nincs elég szakképzett személy minden szükséghelyzet megoldására. A terapeuták sem képeznek kivételt: érzelmileg kiüresednek, túlhajszoltak, nem tudnak megfelelően felkészülni saját háborús küldetésükre.

Az, hogy egy katonai pszichiáter a texasi Fort Hood támaszpontont történt mészárlás gyanúsítottja, felveti a kérdést: elegendő segítséget kapnak-e a segítők - bár ebben az esetben egyáltalán nem világos, hogy mennyiben okolható a történtekért a stressz vagy az aggodalom, amelyet a pszichiáter saját közelgő afganisztáni bevetése miatt érzett.

A Fort Hood-i lövöldöző, Nidal Malik Hasan orvosőrnagy egyik nagybátyja elmondta, hogy a férfit mélyen megrázták azok a beszélgetések, amelyeket munkája keretében folytatott a háborús övezetekből visszatérő katonákkal. "Könnyeket láttam a szemében, amikor néhány ilyen, a tengeren túli csataterekről hazatért pácienséről beszélt" - idézte fel az AP-nek Rafik Hamad, aki Ramalláhban él, palesztin területen.

Tim Murphy pennsylvaniai képviselő, a haditengerészet tartalékos pszichológusa szerint a tüneteket "együttérzési fáradtságként" vagy "átérzési traumának" is lehet nevezni. "Ők maguk ugyan nem kerülnek tényleges ütközetekbe, de ismerik azok kimenetelét, és nap mint nap hallgatják a harcokról szóló történeteket. Ez roppant nagy hatást tehet arra, aki naponta szembekerül az emberek megpróbáltatásaival" - magyarázta.

2007-ben a katonák lelki egészségével foglalkozó egyik katonai segédszervezet nyilvánosan is hangot adott abbeli aggodalmának, amelyet a harctéri szolgálatot nem teljesítő lelki egészségügyi személyzetben kialakuló stressz miatt érzett: ez a stressz éppen a szűk létszám és a nagy megterhelés következménye. A jelentés szerint önmagát erősítő folyamat alakult ki, amely várhatóan csak rosszabbodik, mielőtt javulás következne be.

"Miután a frontról ezrével érkeznek a lelki segítségre szoruló emberek, a pszichiáterek több embert látnak el, mint amennyire valójában idejük van. A nagy szám pedig nagy nyomást gyakorol rájuk" - mutatott rá Layton McCurdy, a dél-carolinai orvosi egyetem emeritus dékánja, aki részt vett a segédszervezet munkájában.
Az olyan orvosoknál, akik folyamatosan látnak el harci traumák miatt kialakult stresszben szenvedőket, ez a tapasztalat maga is problémákat válthat ki. "Ez olyan téma, amely eddig nem kapott kellő figyelmet - jelentette ki Allen Taylor kardiológus. - Itt az ideje az önvizsgálatnak: ki gondoskodik a gondoskodókról?"

Segítséget kérni a maguk számára

A katonai illetékesek különböző jutalmakkal, ösztöndíjakkal és másutt élő szakemberek alkalmazásával próbálják növelni a terapeuták számát. Egy kísérleti program keretében például idősebb egészségügyi szakembereket alkalmaz a hadsereg két évre.

Robert Gates honvédelmi miniszter egy nemrég tartott, ennek a témának szentelt értekezleten elmondta, hogy az utóbbi két évben a hadsereg 900 fővel növelte a lelki egészségi tanácsadó személyzet létszámát, ami 50 százalékos bővítést jelentett a szolgálatban. Ezzel együtt a hadseregnek még legalább 330 terapeutára lenne szüksége, és a hiány akár ötszázra is nőhet, ha megvalósul az a cél, hogy minden dandárnak legyen mentálhigiéniai segítséget nyújtó saját katonai pszichiátere.

Barbara Cohoon, a katonák családjaival foglalkozó szövetség, a National Military Family Association helyettes igazgatója szerint míg egyes terapeuták az egységekkel együtt élnek a harci övezetekben, mások elszigeteltebb helyekre kerülnek és nincs kapcsolatuk pszichiáter társaikkal. A szövetséget egyre jobban aggasztja, vajon a terapeuták elég segítséget kapnak-e a harci zónákban és odahaza.

"Ezeknek a szakembereknek a kiképzése magában foglalja azt is, hogy miként kell felismerniük, amikor külső segítségre van szükség" - fejtette ki Robert Ursano, az egyik vezető katonai pszichiáter a katonai és polgári orvosi kutatók tanácskozásán.
"Bár nehéz lehet a katonáknak segítséget nyújtó szakembereknek, hogy maguk számára kérjenek segítséget, ezt meg kell tenniük" - értett vele egyet James Joppy Jr., a pennsylvaniai nemzeti gárda szociális munkása, aki iraki küldetésre készül. - Mi is ugyanúgy érzünk, mint mások, csak éppen a mi dolgunk az, hogy mindenkinek mi nyújtsunk segítséget".

Terry Max Haston dandártábornok, a tennessee-i nemzeti gárda képviselője mintegy száz katonai terapeuta részvételével Smyrnában megrendezett találkozón azt hangsúlyozta, hogy a harcok nem csak azokra a katonákra gyakorolnak komoly hatást, akik részt vettek bennük. "Nidal Malik Hasan sohasem járt a fronton, de feladata az onnan érkezők meghallgatása volt, és amit hallott, nagy hatást gyakorolt rá. Figyelmeztetem önöket, vigyázzanak saját magukra. Háborúban állunk, önök idehaza is minden nap frontszolgálatot teljesítenek, és meg kell küzdeniük egy rejtett ellenséggel" - mutatott rá a tábornok.