Utókezelés telefonon és interneten | Weborvos

Az újszerűen utókezelt betegek halálozási aránya 30 százalékkal csökkent és ritkábban kerültek vissza a kórházba.

Ausztrália a világ hatodik legnagyobb területű országa, ahol a gyógyító betegellátás megszervezése ennek megfelelően nehéz feladat. A telefon - különösen a mobilkészülék - megjelenése az orvos és betege közötti kapcsolatteremtés lehetőségét alapvetően megváltoztatta, az internet pedig még újabb utat nyitott a konzultációra. Lis Neubeck ausztrál kutató és munkacsoportja összegyűjtötte azokat a rehabilitációs programokat, amelyekben vagy telefon, vagy internet útján tartották a kapcsolatot az egészségügyiek azokkal a szívbetegekkel, akiket valamilyen kórházi ellátást igénylő kezelést követően hazaengedtek, de akiknek az utókezelése, állandó gyógyszerszedése fokozott ellenőrzést és tanácsadást igényelt.

A kutatók 11 tanulmány adatait összegezve 3000 beteg kórtörténetét vizsgálták, különös tekintettel arra, hogy az elektronika korában a távközlés megfelelő alternatívát jelent-e a krónikus betegek hosszú távú ellátására. Ez azért tűnt igen fontosnak, mert a korábban kórházban ápoltak gyakran kerültek vissza ismételt intézeti kezelésre, ami az otthoni gyógyítás kudarcát jelezte.

A European Journal of Cardiovascular Prevention and Rehabilitation szakfolyóiratban megjelent írásuk szerint kimutatták, hogy infarktus után vagy szívelégtelenség miatt kórházban kezelteknek egyharmada vesz részt szervezett rehabilitációban. A munkacsoport úgy gondolta, hogy ezt a fajta utókezelést lehet telefonos vagy internet segítségével végzett kapcsolatteremtéssel pótolni. Felmérték, hogy az ilyen programban résztvevők kockázati tényezőinek alakulása, életük minősége és állapotuk súlyossága kedvezőbben változik-e a szokásos módon gondozott szívbetegekéhez képest.

Az adatok egybevetése bizonyította, hogy azok a betegek, akik telekommunikációs gondozásban részesültek, akiket speciálisan képzett ápolónők rendszeresen fölhívtak telefonon vagy akikkel internet útján beszélték meg esetleges panaszaikat, a gyógyszerszedés gondjait, azok lényegesen ritkábban kerültek vissza a kórházba. Még meggyőzőbb, hogy az újszerűen utókezelt csoport halálozási aránya 30 százalékkal csökkent a hagyományos ellátásban részesülő, hasonló betegekéhez képest.