X. Epilepszia Nap: a másik Valentin | Weborvos

Egyre többen tudják már, hogy Szent Valentin napja nem kizárólag a szerelmesek, hanem az epilepsziával élők ünnepe is.

-Szeretnénk elérni, hogy az epilepsziával élő emberek is aktív tagjai lehessenek a társadalomnak, csökkenjen az állapotát megbélyegző közösségi kirekesztés – mondta Békés Judit, az OPNI Neurológiai Centrum, klinikai szakpszichológusa, s egyben, az említett társadalmi visszailleszkedést, reintegrációt elősegítő Valentin Ház szakmai vezetője. Kiemelte, sok esetben, az epilepsziás beteg állapota jóval nagyobb életviteli, munkavállalási mozgásteret engedne, mint amekkorát az előítéletek, aggodalmak kiszabnak.

Életükben az epilepsziás rohamok  gyakorta csupán perceket tesznek ki, pályájukra, karrierjükre, egyáltalán munkavállalási lehetőségeikre mégis sorsdöntő hatású. Ennek hátterében pedig a közvélekedésben meghonosodott hiedelmek, az epilepsziásokkal szembeni aggályok húzódnak meg, melyek homlokterében a görcsben rángatózó, magatehetetlen, bármikor nagy rohamot kapó ember képe áll. Tévesen, derült ki a pszichológus, valamint prof. Dr. Halász Péter a Centrum vezetője, illetve Rásony György főorvos szavaiból.

-A korábbi, a kilencvenes években készült közvéleménykutatási adatok mentén folytatunk, két uniós pályázati támogatással bíró, nemzetközi együttműködésben kivitelezett kutatást – emelte ki Czikora Györgyi, szociológus. Mint mondta, a reprezentatív felmérésben megkérdezettek több mint fele válaszolt elutasítóan a kérdésre, hogy, tudnak-e munkát vállalni és egészséges emberekkel együtt dolgozni az epilepsziával élők. Mostani kutatási projektjük lényege éppen az érintettek, munkaerőpiaci státusának megszilárdítására, javítására irányul. A szociológus megjegyezte, hogy az ezzel kapcsolatos összképet, a hazai, össztársadalmi, foglalkoztatási állapotok kedvezőtlen hatásai is árnyalják.

Az epilepszia ideggyógyászati megbetegedés, a felnőttek közül minden kétszázadikat, gyermekek közül minden századikat, hazánkban mintegy 60 ezer embert érint. Életében egy-két alkalommal a lakosság mintegy 5-6 százaléka elszenvedhet úgynevezett „alkalmi" epilepsziás rohamot, anélkül, hogy utána epilepsziássá válna.