Meskó Bertalan: A magam részéről legalább száz évig szeretnék élni | Weborvos

Az egyik legnagyobb dilemma, hogy mi történik, ha tömegesen kezdünk el hosszabb ideig élni – miközben a nyugdíj- vagy egészségügyi rendszerek túlterhelődnek.

Miért nem elég sokáig élni, miért fontos, hogy ezt jó életminőségben tehessük meg? Dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutatóval a hosszú élet (longevity) valódi jelentéséről, az egészségügyi technológiák forradalmáról, az orvos-beteg kapcsolat átalakulásáról beszélgetett a házipatika.com.

A saját elvei szerint mit foglal magában a 'longevity' fogalma?

Többféle fogalom létezik a szakirodalomban, ezért nehéz találni egyet, amelyet minden kutató elfogadna a saját szempontjai alapján is. Talán ezzel a kérdéssel fogalmazhatjuk meg: miképp lehet a lehető legjobban kitágítani az elérhető évek számát egy ember életében úgy, hogy közben egészségi szempontból a lehető legmagasabb minőségben élje le azokat? A hosszú élet önmagában nem érték, ha annak jelentős részét betegen, mozgáskorlátozottan vagy szenvedéssel telve kell leélni.

Mindenesetre a hosszú élet elkötelezett hívei szerint akár százhúsz évig is élhetünk. Reális cél ez?

Ez nem csak egy vízió vagy cél, hiszen a Nature tanulmányai alapján az emberi élet biológiai határa épp százhúsz év körül lehet, amennyiben minden betegséget el tudunk kerülni, és valakinek módja van arra, hogy jó egészségügyi rendszerben éljen. A magam részéről legalább száz évig szeretnék élni, de úgy, hogy akkor még elmegyek turistaként a Marsra. Feltételezve, hogy nem ágyon fekve, betegen tolnak be, hanem – akár egy exoskeleton robottal körülöttem – saját lábon lépek be az űrhajóba.

Szerintem igazából nem az a fontos, hogy mire vagyunk képesek biológiailag, hanem hogy van-e víziója minden egyénnek arról, hogy hogyan képzeli el a jövőbeli énjét. Ugyanis vannak erre vonatkozó kutatások. Aki a jövőbeli énjével szorosabb kapcsolatban van, több empátiával gondol rá és élénkebben tudja elképzelni, az általában jobb döntéseket hoz. Például könnyebben mond nemet olyan dolgokra, amiket később megbánna, és kevesebbet fogja tologatni a feladatait, mert van egy állandó kommunikáció a mai és jövőbeli énje között. Egy tanulmány kifejezetten arról szól, hogy konkrétan egészségügyi előnyei vannak annak, ha pozitív kapcsolatot ápolunk jövőbeli énünkkel. Szerintem itt ennek a víziónak van jelentősége, nem pedig annak, hogy valójában tudományosan, technikailag mit tudunk elérni az életminőségünk és élethosszunk kitolásában. (...)

Milyen mítoszokat lehet a hosszú élet kapcsán említeni, amelyek kritikusak a fejlődés szempontjából?

A legnagyobb mítosz a hosszú élettel kapcsolatban szerintem az, hogy elég lesz majd egy csodagyógyszerre várni. Sokan nem akarnak életmódot váltani, inkább abban bíznak, hogy egy injekció vagy tabletta majd megoldja helyettük az egészségi problémáikat. Lehet, hogy valóban lesz egyszer olyan szer, amely az öregedést menedzselhetővé teszi – de erre építeni egy egész életutat olyan, mint a szerencsejáték. Én abban hiszek, hogy a valódi áttörés az, ha a beteg hozzáfér a saját adataihoz – letölti a leleteit, érti az eredményeket és részt vesz a döntésekben. Magyarország ebből a szempontból előremutató: az EESZT rendszer világszinten is példaértékű, hiszen lehetővé teszi, hogy már az orvos előtt lássuk saját egészségügyi adatainkat. És mint mondtam, ez a tudatos részvétel sokkal többet jelenthet, mint bármilyen jövőbeli gyógyszer.

Továbbiak a teljes interjúban