A beszélő lámpa és a tapintható kétszázas

Számos településen kiszorultak a hagyományosan vakszakmának tekintett gyógy-masszőri állásokból

Az észak-magyarországi régióban évente hétszázzal nő a látássérültek száma. A Miskolcon tavaly ősz óta működő látásrehabilitációs központ munkatársai arra vállalkoztak: megtanítják az érintetteknek, hogyan lehet másként élni a sötétségben.

A miskolci látásrehabilitációs központ a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány támogatásával indult, és pályázati forrásokból működik, szolgáltatásaikat díjtalanul lehet igénybe venni. Tavaly októbertől az év végéig húsz látássérült kért tőlük segítséget, idén, az első fél évben ötven kliensük volt, decemberig további százra számítanak.

- Van pszichológusunk, aki segíthet túljutni a látásvesztés okozta krízisen és szociális munkásunk, aki segíthet az elérhető támogatások megszerzésében - mondja Mezősi Tamás kuratóriumi elnök. - Aki szeretné, néhány hét alatt elsajátíthatja a Braille-írást. Kipróbálható a beszélő vérnyomás- és vércukormérő, a hangos óra és konyhai mérleg. Háztartási eszközökre rögzíthető jeladók segítségével a különböző készülékek távirányítóval hívhatókká válnak, a megfelelő gomb megnyomására hangosan válaszolnak, így vakon is könnyen megtalálhatók.

Berendezett tankonyhánkban biztonságosan újra tanulhat főzni, akinek erre van igénye, mi több, automata körömreszelővel is szolgálhatunk. A vakok életét segítő legtöbb eszköz megismerhető és kipróbálható irodánkban.

Kolléganőink számos olyan trükköt ismernek, amelyek a hétköznapi tevékenységek során pótolják a hiányzó látást. Sokan például nem használják a háztartási gépeket, mert nem látják a gombokat. De ha tapintható jelekkel látjuk el a kapcsolókat, akár vakon is beállítható a tűzhely hőmérséklete vagy a centrifuga fordulatszáma. Minden kliensnek abban segítünk, amire igényt tart.
A beszélő lámpa és a tapintható kétszázas
A látássérültek csupán tíz százaléka dolgozik, míg Európa egyes országaiban ez az arány akár a negyven százalékot is eléri - mondta Szőke László, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Szövetségének elnöke. Magyarországon 85 ezer látássérült él, közülük 45 ezren kapnak fogyatékossági támogatást, ami legalább 95 százalékos látáscsökkenést feltételez.

A csökkent látású emberek száma évente négyezerrel nő. A vakok elemi rehabilitációja két évtizedes múltra tekint vissza, két évvel ezelőttig azonban csak Budapesten, a Vakok Állami Intézetében zajlott ilyen tevékenység, ahol évente húsz embert készítettek föl az önálló életvitelre. Szőke László szerint óriási előrelépést jelent, hogy az utóbbi másfél évben a hét régióközpontban önálló rehabilitációs központok nyíltak, ezekben pedig a helyi körülmények között segíthetik a látásukat veszítő embereket új életük kialakításában. A látáscsökkent munkavállalót a legtöbb cégnél előítélettel fogadják, és ha lehet, látó embert alkalmaznak helyettük. Így például számos településen kiszorultak a hagyományosan vakszakmának tekintett gyógy-masszőri állásokból.

Szőke László szerint nagyobb számban ma is inkább a manuális összeszerelő munkát végző, védett szervezetek foglalkoztatnak vak embereket, bár számos sorstársuknak sikerült diplomát szereznie és jogászként, pedagógusként vagy épp programozóként elhelyezkednie. A szövetség elnöke maga is ügyvéd, egyetemi jegyzeteit annak idején csoporttársai olvasták fel magnóra.

Az utóbbi időben szakmai egyeztetések kezdődtek arról is, hogy a nem látó embereket támogató fejlesztések ugyanazon elképzelések szerint valósuljanak meg az ország távoli pontjain. Szőke László példaként a vakok által távirányítóval bekapcsolható, hangot adó közlekedési lámpákat említette, amelyek Csepeltől Nyíregyházáig több településen is megtalálhatóak már, de a berendezések eltérő frekvencián működnek, így nem lehet egyetlen, zsebben hordható készülékkel aktiválni őket.

A szövetség elnöke eredményként könyvelte el, hogy a kormányzati szervek egyre többször kérik a véleményüket, a tárgyalások során pedig kölcsönösen tanulnak egymástól. Az új 200 forintos érme például javaslataik nyomán tapintva is könnyen felismerhető. - Soron következő fontos feladatunk a vakok életét megkönnyítő segédeszközök támogatásának kiharcolása - mondja Szőke László. - A beszélő műszerektől kezdve, a vakoknak kifejlesztett számítógépes szoftvereken át a hanggal kommunikáló háztartási eszközökig számos segédeszköz kapható, sajnos a látók számára gyártott berendezésekhez képest háromszoros áron. Szerintünk viszont az esélyegyenlőség sérül akkor, ha a vak ember huszonhatezer forintért vásárolhatja meg ugyanazt a tudású vérnyomásmérő készüléket, amit egy látó ember tízezerért megkaphat.