A csalódás ellenszere

A Fidesz parlamenti vitanapot kezdeményezett, amelyre a héten annak rendje-módja szerint sor is került.

Hasonló országgyűlési rendezvénynek már jó ideje az a rendje és a módja, hogy a polémiában részt vevő képviselők mintha meg sem hallanák egymást – írja publicisztikájában Mészáros Tamás.

Véleménye szerint a Fidesz fantomokkal hadakozik, kitartóan és tántoríthatatlanul, legkevésbé sem zavartatva magát a tényektől. Képviselői egytől egyig szenvedélyes hangon ostorozzák a nemzeti kockázatközösség felszámolásának elvetemült merényletét, annak ellenére, hogy valahány felháborodott képviselőjük után feláll valaki a szocialista frakcióból, és egyértelműen leszögezi, mi több, konkrét hivatkozásokkal bizonyítja, márpedig az úgynevezett nemzeti kockázatközösséget semmiféle veszély nem fenyegeti.

A vitanap miniszteri expozéjában is kiemelt hangsúllyal fogalmazódott meg, miszerint a járulékfizetés rendszere lényegében nem változik, senkire nem hárul az eddiginél nagyobb teher, és a biztosítók nem válogathatnak a betegek közül.

Kornai professzor írása kérlelhetetlen elfogulatlansággal mutat rá az egészségügy körül zajló vitáknak arra a drámai sajátosságára, ami a nem sokkal későbbi parlamenti szócséplést is jellemezte. Mindkét sémának, az egy- és a több-biztosítós modellnek is megvannak a maga gyengéi, árnyoldalai és hibái. Ezeket pedig mindkét javaslat hívei ismerik. Ennek ellenére „szinte senkiben nem volt annyi érzék az intellektuális fair play iránt, hogy őszintén feltárja a neki rokonszenves változat hátrányait és elismerje az elvetésre ajánlott megoldás előnyeit." - írja Kornai, érzékelhető keserűséggel.

Kornai János részletesen is kifejti persze, melyek azok a mindeddig homályban hagyott vonatkozásai az egészségügyi reformnak, amelyek tisztázása nélkül a kormányoldal sem tekintheti magát a Grál lovagjának. Mindezeken - és más szakmai kérdéseken - túl a Kornai-állásfoglalás olyan etikai-erkölcsi normákban gondolkodik, amelyeket az egész hazai közéletnek evidenciaként kellene elfogadnia.