A diszkrimináció szentesítése

A fejkvóta meghatározásának módszere alkotmányossági szempontból aggályos.

A kötelező egészségbiztosításról és az egészségpénztárakról, valamint a kötelező egészségbiztosítással összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvénytervezetet számos szervezet, köztük a Védegylet is elutasítja. Jelen írás azonban nem az elvi jelentőségű problémákkal, hanem a tervezet egyik gyakorlati jelentőségű kulcspontjával foglalkozik, a fejkvóta meghatározásával, melynek módszere alkotmányossági szempontból aggályos!

A tervezet szerint a (változatlanul az adóhatóság által beszedett) járulékokat egy központi alap osztaná szét. A szétosztás a differenciált fejkvóta elve szerint történne. Biztosításmatematikai szempontból kulcskérdés a fejkvóta meghatározásának módja, hiszen a rendszerbe belépő pénzügyi vállalkozások számára ez dönti el, hogy az egyes biztosítottak után az állam mennyi pénzt utal át nekik. Nos, a törvénytervezet 109. paragrafusa szerint a fejkvótát „demográfiai, földrajzi (területi), szocioökonómiai, illetve egészségi jellemzők" határozzák meg.

A lakóhely figyelembevétele valójában az eddigi ráfordítások területi különbségeinek figyelembevételét jelenti! Ahogyan az előterjesztő fogalmaz: „miután az örökölt szerkezeti és igénybevételi igazságtalanságok nagyok, csak többéves ütemezett átmenettel lehet a fejkvótáknál a kiegyenlítést megoldani".

A most törvényesíteni szándékozott igazságtalanság magyarázata a létező egészségügyi rendszerünk igazságtalanságában rejlik. Ma az egy főre jutó egészségügyi kiadásokban az ország egyes régiói között több tízszázalékos eltérés mutatkozik. Éppen ott fordítunk kevesebbet egy-egy ember egészségügyi ellátására, ahol bizonyítottan betegebbek, és rövidebb ideig élnek a polgárok. A törvény előkészítőjének el kellett döntenie, lesz-e olyan bátor, hogy a magyar egészségügy egyik legnagyobb rákfenéjét, a területi egyenlőtlenséget megszüntesse – írja Solymosi Tamás orvos, a Védegylet munkatársa.