A hibrid szerv nem lökődik ki

A magyarok többsége is egyetért a szervadományozással, a transzplantációs központok az egész világon donorhiánnyal küzdenek.

A kísérletes kutatások fő iránya most az az eljárás, amelynek során úgy jutnak donorszervhez, hogy azt emberből vagy állatból kivéve, sejtállományának nagy részétől megfosztják, majd a befogadó szervezetből nyert sejt beültetésével új növekedésre serkentik. Az ilyen szerv, minthogy állatból is nyerhető, korlátlan számban áll majd rendelkezésre. Hangsúlyos jelentőségű, hogy beültetése után a befogadó szervezet sajátjának ismeri el, és nincs kilökődés.

Egyszerűbb felépítésű emberi szervek laboratóriumi (in vitro) előállítása könnyebb, mint a differenciált struktúrájú szerveké. Az angliai Bristol Egyetemen Caludia Castillo tavaly kapott olyan légcsövet, amit halottból vettek ki, majd azt megfelelő eljárással a vázáig lebontva, a betegtől származó őssejtekkel kezelték. Ezután új nyelőcső fejlődött, ezt ültették a betegbe, aki ma már nem szed semmiféle gyógyszert, és visszatért munkájához - számolt be az esetről Anthony Hollander, az orvoscsoport tagja.

Sejtjeitől megfosztott sertésszívbillentyű felhasználásával a világon már sok millió műtét történt. Míg a korábbi billentyűk esetében mindig szükség volt kilökődést gátló immunszupresszív kezelésre, az újabbaknál a precíz eljárásoknak köszönhetően ez szükségtelen. Ugyancsak előállítanak már sertésbél hámrétegéből lábszárfekélyek sebészi „foltozására" beültethető lapokat. Effélék nemsoká érsebészeti célokra is várhatók. Magyarországon dr. Bitay Miklós szívsebész adjunktus vezetésével folynak kutatások. Ezek során a „sejttelenített" sertésbillentyűhöz emberből származó fibroblaszt vagy endotel sejteket adnak.

Doris Taylor, a minneapolisi Minnesota Egyetem őssejtkutatója egyike azoknak a szakembereknek, akik azon fáradoznak, miként lehetne a módszert jóval bonyolultabb szervekre, a szívre, májra, vesére, hasnyálmirigyre, epehólyagra és izomzatra is kiterjeszteni. Az eljárás látszólag egyszerű: a halott vagy élő állatból, emberből nyert szervet kémiai eljárással teljesen meg kell fosztani sejtjeitől és DNS-állományától. Az eljárás során a szervnek csak a kollagén váza („mátrixa") marad meg, ami immunológiai szempontból közömbös. Ha ezt a mátrixot a befogadó szervezetből nyert őssejttel kezelik, a szerv fejlődése az egyes sejtcsoportokban a szervre jellemző irányt veszi. A szerv azért „hibrid", mert két szervezetből származik.

Differenciált szervek esetében a módszer még kísérleti stádiumban van. A legfőbb probléma, hogy minden egyes fejlődő sejtnek szüksége van tápanyagellátásra, ami vér infúziójával történik. A vérhez nem jutó sejtek oxigénhiányos állapotba kerülnek és elhalnak. Doris Taylor 2007-ben áttörést ért el, amikor állatkísérletben sikeresen hozott létre működő szívet úgy, hogy abban az ér-csatornák is kifejlődtek.

Az in vitro szervfejlődés további feltétele, hogy a kollagén mátrixban bizonyos fehérjék mégis megkötve maradjanak. Ezek a növekedési faktorok és más peptid anyagok vezérlik az új sejtnövekedés folyamatát. Noha más szervekkel, mint például a májjal kapcsolatos kísérletek ugyancsak előrehaladottak. Alan Colman, szingapúri specialista szerint a kérdés korántsem olyan egyszerű, ahogyan arra a sikeres patkánykísérletek utalnak. Biztos, hogy gyorsan megszületnek majd az első emberi szervek, de hogy ezek olyan bonyolult funkciókra is képesek legyenek, mint az eredetiek, ahhoz még hosszú lesz az út. Egyáltalán nem biztos például, hogy az így fejlesztett szív izomzata elégséges a keringés fenntartására. Az sem megoldott még, hogy a donorszervben ne maradjon vissza olyan fehérje, amivel szemben a befogadó szervezet mégiscsak fölveszi a harcot.

Chris Mason professzor, londoni transzplantációs specialista mindazonáltal derűlátó. A világszerte széles körben beültetett sertésbillentyűkre hivatkozva állítja, a bonyolultabb emberi szervek sikeres fejlesztése sem várat sokat magára.