A kór sem ment a börtöntől

A kóros butaságot az erőszakos bűncselekményeknél ritkán tudják enyhítő körülményként figyelembe venni.

A büntetőbírák évente általában több száz ügyet tárgyalnak, és a terhelt belátási képességének jogilag értékelhető zavara legföljebb egy-két esetben merül föl. A kóros személyiség ritkán mentő körülmény, például a kényszerbetegeket, a kleptomániásokat, a piromániásokat, a pedofilokat és a pszichopaták többségét a bíróság elítéli. A kóros elbutulásban szenvedők vagy a kényszerképzetekkel küzdő skizofrének zárt intézetbe kerülhetnek.

Márkus Attila pszichiáter, igazságügyi elmeorvos szakértő állítja, bizonyos intelligenciaszint alatt - a határt a kilencvenes IQ jelenti - az emberek képtelenek, vagy csak korlátozottan alkalmasak cselekményük következményeinek felmérésére. Az alacsony IQ oka gyakran valamilyen veleszületett rendellenesség, de az elbutulás, a demencia bekövetkezhet betegség, így az agysorvadás, Alzheimer-kór - hatására is. Az intelligencia egyszerűen mérhető, és az orvos nagy biztonsággal mondhat véleményt, ám a szakértő tapasztalatai szerint önmagában a kóros „butaságot" az erőszakos bűncselekményeknél ritkán tudják enyhítő körülményként figyelembe venni.

A büntetőjog az orvosilag már értékelhető elváltozásra sincs tekintettel, figyelmen kívül hagyja a pszichopátia körébe tartozó tüneteket. Márkus szerint sokan küzdenek valamilyen személyiségzavarral, és emiatt akár kezelésre is szorulnának, de többnyire nem jutnak el orvoshoz. A leggyakrabban az ilyen tünetek vezetnek az erőszakos bűncselekményekhez. Az impulzuskontroll-zavar több mint két évtizede gyógyszerekkel legtöbbször jól kezelhető. A pszichiáter hangsúlyozza, a kényszerbetegségek szintén nem számítanak felmentő oknak.

Egyértelmű elmebetegség a mániás depresszió és a skizofrénia, ám bűncselekmény esetén ezek is csak korlátozott felmentési oknak számítanak. A depressziósokkal egyébként a pszichiáter szerint kevesebb gond van, mert ritkán követnek el bűncselekményt, inkább önmagukra lehetnek veszélyesek. A pszichés elváltozások csaknem teljes bizonyossággal diagnosztizálhatók, a szakembert nem lehet félrevezetni. Ehhez személyiségtesztek állnak rendelkezésre, és az orvost személyes beszélgetések segítik az eligazodásban. Kétségek esetén bevonnak más szakértőket, és szóba jöhet a beteg megfigyelése.