A kórokozótól a vakcináig | Weborvos

Hogyan derül ki, hogy valaki új kórokozó miatt betegedett meg?

Kinek milyen szerepe van a korábban ismeretlen kórság legyőzésében? Miként jutunk el a vakcina gyártásáig? - ezekre a kérdésekre keresi a választ a Népszabadság cikke.

Egy új „emberi" kórokozó gyanúja akkor merül fel, amikor szokatlan tüneteket mutató vagy szokatlan súlyosságú megbetegedések fordulnak elő. Ha szokatlan betegségterjedés tapasztalható, illetve olyan laboratóriumi vizsgálati eredményeket látunk, melyek fertőző betegségre utalnak, ugyanakkor a kórokozó kimutatására használt szokásos módszerek nem hoznak eredményt sem a gyakori, sem a ritka kórokozók terén. Jakab Zsuzsanna, a stockholmi központú Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központ igazgatója szerint a következő lépés ilyenkor, hogy specializált laboratóriumokban megpróbálják a kórokozó örökítőanyagát kivonni, és összehasonlítani az ismertekkel a megfelelő adatbázisokban. Néha előfordul, hogy az új kórokozót közvetlen elektronmikroszkópos eljárásssal sikerül megtalálni.

A laboratóriumok nemzetközi hálózata megosztja a vizsgálati eredményeket, ezt a WHO és más nemzetközi szervezetek is segítik. (Az atipusos tüdőgyulladás, azaz a SARS betegség kórokozóját is hasonló módszerrel találták meg, így végül sikerült a SARS coronavírust azonosítani.) Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb új emberi kórokozó valamilyen, emberek és állatok közötti történés eredményeképpen jelenik meg.

Az igazgatónő szerint a jó szakmai képzettség és a nyitott, kíváncsi elme segíthet abban a háziorvosnak, hogy az új és váratlan helyzetre reagálni tudjon. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rutin laboratóriumi vizsgálatok nem találják meg vagy azonosítják be az új kórokozót. Ez a specializált referencialaborok feladata. Ezért a WHO koordinálja a nemzetközi referencialaboratóriumok munkáját, hogy biztosítva legyen a ritka, illetve új kórokozók gyors felismerése.

Az egyik legtöbb feladatot az influenzavírusok jelentik, mert állandóan fejlődnek, szerkezetük rendszeresen változik az örökítőanyag rekombinációjával. A módosulások egy része kis jelentőségű - ezeket „sodródásnak" hívják. Az influenzavírusok állandóan változó természete az oka annak, hogy az embereket évente kell oltani influenza ellen. Az előző évi vakcináció valószínűleg nem ad védettséget a rákövetkező évben, mivel az influenzavírus-törzs változik. Ezért szükséges az éves gyakoriságú oltás. Amikor egy nagyobb genetikai változás, úgynevezett „eltolódás" jön létre, akkor vagy az egyik, vagy mindkét, az A vírus felületén található fehérje megváltozik, ezért senkinek sincs védekezőképessége az „új" vírus ellen.

Amikor egy-egy ilyen „új" vírust megtalálnak, meg kell vizsgálni az új vírus szerkezetét annak érdekében, hogy megkezdődhessen az oltóanyag kifejlesztése, és ezzel párhuzamosan tesztelni kell az ismert vírusellenes gyógyszerek hatásosságát az új törzs ellen. Ezen túl meg kell határozni a fertőzőképességét, a terjedés gyorsaságát, az inkubációs periódus (megfertőződéstől az első tünetekig tartó időszak) hosszát és az okozott megbetegedés súlyosságát. Ezen ismeretek és az esetek korai felismerése fontos annak érdekében, hogy megfelelő népegészségügyi intézkedések történhessenek, hogy meg lehessen előzni, illetve ellenőrizni lehessen a vírus terjedését. Mindezeket figyelembe véve a hatékony nemzetközi együttműködés a kulcs.

Honnan lehet tudni, hogy ez egy új betegség, egy új kórokozó? Jakab Zsuzsanna szerint kezdetben a megfelelő tesztek hiányában ez nem tudható. Az első gyanú akkor merül fel, amikor a laboratóriumi vizsgálatok során nem sikerül a komponenseket azonosítani, például a mostani A(H1N1) vírus esetében az új vírus gyanúja akkor merült fel, amikor - bár kiderült, hogy egy A vírussal állunk szemben - az altípust nem sikerült azonosítani.

A gyanút a megbetegedések szokatlan súlyossága vagy klinikai megjelenése is ki szokta váltani, de annak megerősítése csak összetett laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges, melyek összehasonlítják a vírus örökítőanyagának szerkezetét az ismert vírusokkal. Egy új A(H1N1) vakcina gyártásához a vírust vagy tojásban, vagy sejtkultúrában kell szaporítani. A legtöbb influenzavakcina a fejlesztés során egy összetett folyamaton megy át, aminek során a „vad" vírust egy használható változattá alakítják.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) influenza-felügyeleti hálózata, ezen belül annak együttműködő központja az amerikai kontinensen azonosította be és osztotta meg a vírustörzset a világ más hasonló központjaival, annak érdekében, hogy gyorsan megtörténjen a megfelelő „vakcina-jelöltek" fejlesztése. Ezeket a törzseket egy következő lépésben megkapják a vakcinagyártók, melyek megkezdhetik azt az összetett folyamatot, mely a kezdeti klinikai vizsgálatokat követően elvezet 2009 júliusában-augusztusában a vakcinagyártásig.

Világszinten az IHR (Nemzetközi Egészségügyi Szabályozás) segíti a nemzetközi közösséget abban, hogy a sürgős népegészségügyi kockázatokra a megfelelő válasz az adott országban megszülessen. Az IHR részletesen meghatározza azokat a feltételeket/állapotokat és fertőző betegségeket, amelyeket az országoknak jelenteniük kell a WHO felé, és azt is, hogy pontosan mely hatóságoknak hogyan kell eljárniuk, illetve az EU-tagországok szintén kötelesek meghatározott fontos eseményeket jelenteni a többi tagország számára.