A lengyel szociális állam alkonya

Lengyelországban megkerülhetetlen az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformja.

Lengyelországban a gazdaság jól teljesít, a mintegy kétmillió, unióban dolgozó lengyel hazautalt pénze segíti a helyzet stabilizálását, de az egészségügy és a nyugdíjrendszer reformja megkerülhetetlen. Ami az egészségügyet illeti, Varsóban rendőröket vetettek be a tüntető ápolónők ellen, a tiltakozás azonban tart.

Hat nap múlva általános sztrájkot akarnak tartani a szülésznőkkel együtt. A tiltakozók a korábbi megállapodásoknak megfelelően béremelést követelnek, akárcsak az orvosok: ők azt szeretnék, ha az átlagbérük 10 ezer zloty, vagyis mintegy 670 ezer forint lenne. A fizetések a kormány adatai szerint már most is havi 4 és 25 ezer zloty között vannak, a kabinet 11 ezret ígér, de csak három év múlva. "Több éve tartó patthelyzetnek vetünk véget" - jelentette ki Tusk kormányfő, amikor kormánya előterjesztette a javaslatait. A szejmnek a négy törvényből álló csomagot nyárig kellene elfogadnia. A reformokat képviselői indítvány formájában terjesztik be, hogy rövidítsék a folyamatot, ez azt is jelenti, megszabadulnak a szakmai és a szakszervezeti egyeztetésektől. Az új szabályok lehetővé tennék, hogy a kórházak olyan gazdasági társaságokká alakuljanak, amelyekben az önkormányzatok a fő tulajdonosok, és az intézményeket menedzserek irányítanák. A kormány két éven belül hat önálló egészségügyi alappá - pénztárrá - alakítaná az egységes Nemzeti Egészségbiztosítási Alapot. A tervek szerint egészségbiztosítási felügyeletet is alapítanak.

Lengyelországban komoly gond az egészségügyi pénztár deficites gazdálkodása, a 38 milliós országban 25 millió ember után fizetnek járulékot, de egyelőre nem emelnék az egészségügyi hozzájárulást, és vizitdíjat sem vezetnének be. Az új jogszabályok: a betegjogi és a betegjogi biztos hivatalának létrehozásáról, a kiegészítő egészségügyi magánbiztosításokról és az egészségügyi intézményekről szóló, továbbá a garantált egészségügyi szolgáltatásokat felsoroló törvény.