A Lipót zárva marad, a vitát kinyitották

Egyre rosszabb állapotban kerülnek kórházba a pszichiátriai betegek.

Meglehet, csak városi legenda, hogy a bezárás miatt pszichés betegek százai bolyonganának az utcákon, tény viszont: az ombudsman munkatársai a jelentés készítésekor találkoztak az ellátásból kiszorult betegekkel - készített körképet az ombudsman és a minisztérium vitája kapcsán a Népszabadság.

Az Oltalom Egyesület pszichiátere, Albert Zoltán sem tudja, van-e összefüggés a Lipót sorsa és e jelenség között, az viszont tény: az utcai szociális munkásoknak mind gyakrabban van dolguk ön- és közveszélyes hajléktalanokkal, s a szállóra is egyre több súlyos pszichés sérültet hoznak.

A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján duplájára nőtt az elmúlt hónapokban a sürgős esetek száma.
- Rendre súlyos, elhanyagolt állapotú betegek érkeznek hozzánk, 95 százalékban az OPNI egykori ellátási területéről. A feladatokhoz pluszmunkaerőt nem kaptunk. Sőt orvosokat kellett meneszteni. Így a szakmai protokoll előírásait már megközelíteni sem tudjuk. Az akut depresszió kezelése például négy-hat hetet igényel. A klinikán az átlagos ápolási idő alig több mint tíz nap, aztán ki az utcára. Egy-két hét múlva persze a beteget visszahozzák, kezdődik miden elölről - mondja a klinika igazgató-helyettese, dr. Kéri Szabolcs. - Mindenhová pótágyakat tettünk, a folyosón is fekszenek betegek. Értük semmit nem fizet az OEP. A súlyos depresszió finanszírozása, a példánál maradva, tíz kórházi nap hotelszámlájára elég. Ágyra, ételre. De a gyógyszert és a terápiát már nem fedezi - mondja.

Harangozó Judit, pszichiáter nemrég támogatóival kiáltványban fogalmazta meg: olyan embertársainktól tagadjuk meg nap mint nap a megfelelő ellátást, akik a súlyos testi fájdalmakkal járó szenvedést is gyakran meghaladó gyötrelmekkel küzdenek. Ne zárjuk be őket, de azt se hagyjuk, hogy az utcán kóboroljanak, segítség nélkül. A magyar pszichiátria - szakemberek szerint - visszasüllyedt oda, ahol a hatvanas évek elején volt. Ha nem lesz azonnali változás, normális színvonalú kezelést kizárólag a magánpraxisok fognak nyújtani, több ezer forintos órabérért. A legrosszabb állapotú, leszázalékolt betegeknek ez megfizethetetlen.

Egyetlen ténnyel érzékelteti a szégyenletes helyzetet Füredi János, a szakmai kollégium főtitkára: Románia uniós csatlakozásának feltétele volt, hogy a mentális betegeknek legyen központi intézményük. Nekünk, akkor még volt. Az OPNI megszüntetése után nincs.

A központ hiánya nagy baj, mondja Bitter István, a Magyar Pszichiátriai Kollégium elnöke: nincs hol befogadják, majd továbbadják a pszichiátriai ellátás korszerű módszereit. A pszichiátriai társaság és a kollégium a miniszter megkeresésére most négypontos javaslatot tesz a tárca asztalára, ebben egy új központ kijelölését kérik, a Nyírő Gyula kórház vagy egy kihasználatlan budai intézmény területén. Szerepel az is, hogy ne váljon ketté az akut- és a krónikusbeteg-ellátás, ez ugyanis ezen a területen a gyógyító- munkát tönkreteszi. Kérik, hogy vizsgálják felül a beutalási rendet, illetve egyeztessenek a járóbeteg-ellátás újjászervezéséről. Kéri Szabolcs azonnal megvalósítandó javaslatot tett: krízisotthon felállítását kéri, ahol szociális gondozó, pszichiáter és pszichológus fogadhatja a betegeket.