A magyar doktorok is szeretik a brit kórházakat

Kénytelenek Litvániából, Lengyelországból, Németországból, Magyarországról, Olaszországból és Svájcból importálni orvosokat.

Nyugat- és Kelet-Európából is szívesen mennek az orvosok Nagy-Britanniába, nemcsak a fizetés, hanem a rendszer átláthatósága miatt is. A külföldi munkaerő iránt általában nem sok lelkesedést mutató Daily Mail tényfeltáró cikkben foglalkozott a krónikus problémával, és kiderítette, hogy az alapellátásért felelős egészségügyi hatóságok harmada kénytelen távolról, Litvániából, Lengyelországból, Németországból, Magyarországról, Olaszországból és Svájcból importálni orvosokat. A „beugrók" fizetése óránként száz font.

Egy öt évvel ezelőtt kötött megállapodás értelmében - évi hatezer fontos fizetéselvonás ellenében - a családorvosok 90 százaléka nem nyújt esti vagy hétvégi szolgáltatást. Keresetük ennek ellenére meghaladja az évi százezer fontot. A különféle orvosi szervezetek már tervezik ennek felülbírálását, főként amiatt, mert az Európai Unióból érkező ügyeletes orvosok így tulajdonképpen két ország között ingáznak, és kimerültségük két helyen is bajt okozhat.

Nagy-Britanniában egyre több helyen sürgetik a vendégorvosok felkészültségének és angolnyelv-tudásának ellenőrzését. A General Medical Councilt (GMC) azonban köti az európai uniós szabályozás, vagyis kénytelenek elismerni a tagországokban szerzett diplomát. Maguknak a munkaadóknak kell tehát meggyőződniük arról, hogy a jelölt megfelel-e a követelményeknek.

A nagy-britanniai állások a magyar orvosokat is érdeklik, a GMC jelenleg 1150 magyar orvost tart nyilván. A velük folytatott beszélgetésekből az is kiderül, hogy nemcsak a jobb fizetések indokolják a brit egészségügy vonzerejét. Sok, magára adó, önérzetes fiatal orvos nehezen viseli hazánkban a hálapénz intézményét, és azt is hangsúlyozza, hogy az alapfizetésből szinte lehetetlenség megélni. Nagy-Britanniában viszont még a legalacsonyabb orvosi jövedelem is lehetőséget nyújt egy szerény megtakarításra. Ott sokkal szervezettebb a rezidensképzés, és bár a fiatalokra itt is komoly nyomás nehezedik a kórházi ügyeleti beosztással kapcsolatban, az éjszakai munka végeztével valóban haza tudnak menni pihenni. A brit egészségügyben ráadásul élesen különválik egymástól az állami és a magánellátás, ami világos viszonyokat teremt az intézményekben és a betegek hozzáállásában egyaránt.