A nyugdíj nem elég

Az aktív korúak harmada egyáltalán nem takarékoskodik előre nyugdíjas éveire.

A Medián vizsgálata alapján a felnőtt gyerekek jó része segíti valamilyen módon szüleit a háztartás "működtetésében", házimunkával, bevásárlással, hivatalos ügyek intézésével. Kisebb-nagyobb pénzbeli támogatást azonban legfeljebb ötödük ad. (Fordítva ez az arány több mint 70 százalék.) A Népesedéstudományi Kutatóintézet (NKI)nagyjából viszszaigazolja ezeket az adatokat: a nyugdíjasok tizede, a rokkantnyugdíjasok 15 százaléka kap pénzbeli támogatást családon belül. Ha ehhez hozzávesszük a munkában vagy természetben adott segítséget, akkor az idősek négytizede számíthat rokonságára. A 30-40 közöttiek 40 százaléka, a 40-50 közöttiek harmada mondta azt, hogy támogatja a szüleit.

A Medián felmérés készítői szerint - nemzetközi összehasonlításban - a magyarok jóval több aggodalommal várják nyugdíjas éveiket, mint a többi európai náció. Ennek feltehetően az is az oka - amely következtetésre az AXA biztosítótársaság nemzetközi vizsgálata jutott -, hogy a térségben mi vagyunk a legelégedetlenebbek a nyugdíjunkkal. Az átlagos ellátásnál - ez a vizsgálat időpontjában egyébként 73 ezer forint volt - több mint negyedével magasabb összegből tudnánk kijönni. Ehhez képest a szlovákok az átlagosan 68 ezer forintos nyugdíjhoz úgy 3,5 ezer forintot hiányolnak a kasszájukból, míg a csehek 95 ezer forintos járadékukból majd kilencezret még meg is tudnak spórolni. Az Egyesült Államok nyugdíjasai, ahol az európaihoz hasonló társadalombiztosítás nem is létezik, időskori járadékuk harmadát takarítják meg.

A sajátos magyar mentalitást jellemzi, hogy miközben úgy gondoljuk: nyugdíjunk a hideg vízre sem lesz elég, nagyon keveset tudunk arról, minek alapján és menyi ellátásra számíthatunk öreg napjainkban. Az AXA-felmérés azt mutatja, hogy a magyarok 29 százaléka - a 45 évesnél fiatalabbak 15 százaléka - véli tudni azt, hogy mennyi lesz a nyugdíja. Igaz, ezzel nem lógunk ki a 31 százalékos európai átlagból. A Gazdasági és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) szintén közelmúltban elkészült tanulmánya alapján arról azonban meglehetősen hézagosak az ismereteink, hogy ez az ellátás miből lesz. A megkérdezettek közül szinte senki nem tudta megmondani, hogy munkáltatója mennyi járulékot fizet utána, és negyedük volt - legalább megközelítő pontossággal - tisztában azzal, hogy mennyi a bérből levont járulék. Az ok lehet persze az is, hogy az alkalmazottak úgy gondolják, sok befolyásuk nincs majdani járadékukra. Erre utal az, hogy az önállóak 86 százaléka készül valamilyen jellegű megtakarítással az időskorra, míg a bérből és fizetésből élők mintegy negyedének egyáltalán nincs stratégiája a nyugdíjas évekre. Sokaknál feltehetően a megtakarítható pénz is hiányzik: azok közül az alkalmazottak közül, akik zsebbe kapják teljes fizetésüket (és így értelemszerűen nem is biztosítottak) egyharmad nem tesz félre a jövőre, és ezt válaszolta az inaktívak majd fele is.

A magyarok átlagosan 52 éves korukban kezdenek takarékoskodni időskorukra, míg az európai átlag 42 esztendő. Összességben - mind az AXA, mind a GVI adatai szerint - az emberek kevesebb mint harmada rendelkezik valamilyen nyugdíjcélú megtakarítással, az Európában jellemző átlag 54 százalék, Csehországban az emberek majd nyolctizede, Szlovákiában pedig hattizede takarékoskodik előre. Nálunk ráadásul az ilyen jellegű megtakarítások zöme feltehetően munkaadói támogatásból származik.

Arra a kérdésre, hogy mégis miből élnek majd meg nyugdíjasként, a megkérdezettek majd négytizede válaszolta azt, hogy a nyugdíj mellett dolgozni fog. Ha kivetítjük ezt az arányt a 18-60 évesek teljes körére, akkor azt az eredményt kapjuk, hogy a munkavállalási korban lévők közül több mint kétmillióan gondolkoznak így. Ennek realitásáról érdemes annyit tudni, hogy a KSH munkaerő-felmérése alapján a hárommillió nyugdíjasból tavaly 160 ezren mondták azt, hogy kenyérkereső munkájuk van.