A pozitív példa segít a krízishelyzetben

Valódi laikus civil mozgalomként indultak 1986-ban.

A Rákbetegek Országos Szövetsége 1990-ben a rákbetegek önsegítő, öntevékeny, önkéntes mozgalmának szerves fejlődése eredményeként alakulhatott meg. Valódi laikus civil mozgalomként indult 1986-ban: egy rákbeteg asszony betegtársai iránti szolidaritásból szervezte meg az első rákbeteg klubot – írja Mikéné Bodor Mária, a Magyar Hírlapban a Rák Világnapja alkalmából.

Az egész társadalmat érintő szélesebb körű beavatkozásra van szükség a megelőzés, a gyógyítás és rehabilitáció területén. Ezért választották az intézményesült, bürokratikus formát, szövetséggé szerveződést: „1990. február 14-én itt alapítottuk meg a Rákbetegek Országos Szövetségét 16 alapító szervezet küldötteinek közös elhatározásából. A ceremóniára az Országos Onkológiai Intézetben került sor. Így lett ez az intézmény szülőházunk és azóta is otthonunk. Küzdelmes szép évek vannak mögöttünk. Itt nyerhettük el a betegek bizalma mellett az orvosok és szakdolgozók bizalmát is, sőt segítőkész együttműködését. Itt gyakorolhattuk először a kórházi önkéntes segítés különböző formáit.

Máig ható szellemi kisugárzása van az Országos Onkológiai Intézetben dr. Muszbek Katalin vezetésével, a Rákbetegek Országos Szövetsége közreműködésével szervezett országos szemléletformáló konferenciáknak, orvos-beteg szemináriumoknak, ahol egymásra találhattak a leendő önsegítő csoportvezetők és professzionális segítők, orvosok, pszichológusok, gyógytornászok és más szakemberek. Ezek a találkozók képezték az alapját a hazai onkopszichológia fejlődésének és a rákbeteg mozgalom 20 év alatt kiteljesedett rendkívül színes eszköztárának, amelyet az egyéni és csoportsegítés módszertanában alkalmazni lehetséges. (…) Megtanulhattunk és alkalmazhattunk olyan módszereket, amelyek a beteg önképviseletének, önérdek érvényesítésének és aktivitásának alakítását, fejlesztését szolgálták."

A 20 év alatt szövetségük az egész országot átfogó segítő kapcsolati hálózatot hozott létre és működtet. Mint a cikk írója fogalmaz, az igazi „ráfordítás" az önerő: az egyéni lelki, szellemi és fizikai erők, mozgósítása. Az egymásért érzett felelősség motiválta segítő és szervezőkészség. Egyesületeik főleg a megelőzés, egészségnevelés, a közvélekedés formálása területén tevékenykedtek, de figyelmet fordítottak a rákbetegek közvetlen segítésére is. Az önsegítő csoportokban lehetővé válik a betegek folyamatos ismeretszerzése, különféle én-erősítő módszerek gyakorlása a mentális – pszichés egészség erősítésének közösségi formái, kirándulások, kulturális rendezvények, kreatív programok (festés, éneklés) mind-mind az egyén a gyógyult beteg visszavezetését segíti a társadalmi életben.